Ez egy elég hosszú történet... Lényeg, hogy gyerekkoromtól kezdve példaképemnek tekintem Ray Manzareket. A Doors zenéjében legelőször az fogott meg, ahogy koncerten bal kézzel nyomta a basszust, jobb kézzel meg a Vox-ot, vagy a Gibsont... Mivel zongorázni tanultam ez számomra mindennél izgalmasabb volt. Csak később kezdtem el egyáltalán odafigyelni Morrisonra, meg a többiekre :)
1999-ben egy csodálatos évet töltöttem Los Angeles egyik külvárosában, Alta Loma-ban. Természetesen a Doors-rajongásom miatt (is) egy hétvégén sem hagytam ki a kb. másfél órás vonatozást, hogy akár csak sétáljak egyet a Venice Beach-en... :)
Érdekes, hogy előre tudtam, hogy Ray (ha jól emlékszem júliusban) egy Santa Monica-i gitárboltban fog előadást tartani a Doors-ról, de ez még az utazásom előtt volt, és még nem is sejtettem, hogy ott leszek abban az időpontban.
Végül 2 előadás volt egymás után a nagy érdeklődésre való tekintettel, mivel egyszerre csak 25-30 ember fért el a bolt kis előadótermében. Mondanom sem kell, hogy mindkettőn ott voltam... Nagyon közvetlen volt a légkör, mint egy baráti beszélgetés. Az öreg természetesen mesélt a Doors kezdetéről, pl. arról, hogy milyen hamis képet festett az Oliver Stone-film Morrisonról, stb. Számomra legérdekesebb az volt, amikor az ő példaképeiről, Bill Evansről, és Lennie Tristano-ról beszélt, utóbbi sokszor játszotta bal kézzel a basszust a zongorán, jobb kézzel pedig improvizált... Evansre pedig csak rá kell nézni :) Azt is elmondta, hogy rá, mint szerzőre leginkább Bill Evans és Miles Davis közös albuma, a "Kind Of Blue" (minden idők egyik legjobb jazzlemeze) volt a legnagyobb hatással. A "Milestones" c. dal modális harmóniavezetése kulcs a legjobb Doors számokhoz, pl. "Riders On The Storm", "When The Music's Over", "Soul Kitchen", "Five To One", vagy a "Light My Fire" szóló része, stb. Az első bulikon játszották is, meg más jazz-standardeket is, amikor még nem volt elég saját számuk. A "Light My Fire" szólórészébe pl. simán belefért Gershwin "Summertime"-ja, de most szombaton is Robbie pl. a "My Favourite Things" témáját játszotta bele :) A "Five To One"-ba pedig Charlie Parker "Donna Lee" témáját :) Nem semmi egy fazon.
Szóval Ray mesélt, meg zongorázott (főleg kedvenc dalát, a "Crystal Ship"-et, meg a már említett "Milestones"-t), aztán persze autogram-osztás, meg beszélgetés jött. Elmondtam neki, hogy Magyarországról jöttem, és hogy van itthon egy tribute zenekarom, ehhez sok sikert kívánt. Elmondta, hogy ő lengyel származású, a családja még "Mandzarek"-nek írta a nevét. (Egyébként így is ejti.)
Kb. hajnali 2-kor mentem "haza" egy közeli motelbe. Érdekes, hogy ez a találkozó a VH1 Storytellers koncert felvétele után egy nappal volt, amiről nem tudtam előre, pedig oda is elmentem volna... A közönségből többen ott voltak. Azt is tőle tudtam meg, hogy hol volt a Doors Office, a Santa Monica blvd és a La Cienega sarkán, ahol most egy olasz étterem működik. Másnap meg is néztem a helyet, meg azután felkerestem még több "Doors-helyet" is :) Majd töltök még fel fotókat, csak elő kell kotornom és be kell scannelnem még jópárat. Addig is itt egy pár kép a nagy elődökről, a gitárboltról, meg egy a Doors kezdetéről az Ondine klubból (Linda McCartney, ill. akkor még Linda Eastman csinálta)