Végre rájöttem, mi is irritál annyira a hozzászólásaidban: a bizonyos mércét megütő szellemi színvonal nélkül süt belőlük valami végtelen lenézése a férfinemnek, mintha te lennél az igazság egyetlen letéteményese, és nem vitapartnerként, hanem alacsonyabb rendűként, megvetendő, debil nebulókként kezeled a pasikat, mintha te a kezecskédet be sem akarnád piszkolni azzal, hogy akár egy jottányit is közelebb engednéd magadhoz az ő világképüket, és azért ilyenért irl aztán végképp nem jár buksi simogatás... Brrr. Azzal, hogy mérlegeled a másik mondanivalóját, még nem kell automatikusan elfogadni azt, de nálad süket fülekre talál bármilyen, a dogmáiddal ellentmondó dolog.