Ádám, Éva, paradicsomhiány



Miután kilakoltatták Ádámot és Évát a Paradicsomból, kénytelenek voltak valami hajlék és élelem után nézni maguk.



Ádám össze is tákolt fából egy kunyhót. Ugyan kissé kezdetleges kunyhó volt az, dehát Ádám nem is szerezhetett azelőtt túl sok tapasztalatot a kunyhókészítés tudományában...

Majd nekiálltak kaját szerezni. Ádám fogott pár nyulat, Éva begyűjtött pár bogyót, gyümölcsöt, zöldséget. Aztán nekiálltak enni.



-Ez szar. - köpte ki a nyers nyúlhúst Éva undorral.

-Lehet, hogy meg kéne főzni... Vagy sütni... -vakargatta (üs)tökét Ádám.

- Sütni, főzni... -borzongott meg Éva. - Inkább föltalálhatnád a mikrózható kaját, bazzeg.

- Amit? - bámult értetlenkedve Ádám. De nekiállt tüzet rakni.

- Mindegy. -legyintett Éva, és rádobta a nyúlhúst a tűzre. Az szénné is égett, úgyhogy aznap be kellett érniük bogyókkal. Meg másnap is. Harmadnap is. És így tovább, egészen addig, míg Ádám nem faragott nyársakat, nem eszkábált valami üstszerűséget. Évából így sem lett mesterszakács, de legalább néha valami ehetőt összehozott. Ja, és szült két kölköt is.

Ádám közben vadászgatott, és tovább barkácsolgatott. Néha egész tűrhető dolgokat talált fel. Pl. az ágyat. Éva kifejezetten értékelte, hogy nem a padlón kell dugniuk.

Egy bolondabb pillanatában feltalálta a körömreszelőt, a szempillaspirált és a púdert. Végre Éva is el tudta foglalni magát.

Telt-múlt az idő. Bár kezdetben nem számolták, nem volt rá szükségük.

Aztán Ádám feltalálta a matematikát. Utánaszámolt a dolognak, és úgy találta, kicsit sokat tartózkodott a neje gyesen. Ennyi idő alatt legalább egy tucat utódott ellhetet volna. Kicsit azért mégcsak besegíthetne a munkában, végülis az emeli ki az embert az állati sorból... A késői filozófusok szerint. Dehát ők is csak Ádámtól származnak...



Szóvá is tette bánatát. Éva azzal feltalálta a hisztit.



-Miről beszélsz?! - visítozott az oldalborda. - Én főzök rád, mosok rád, a rabszolgád vagyok, a kurvád! Én föladtam érted a karrieremet, és te csak ennyit tudsz nekem nyújtani, egy ilyen nyamvadt kunyhót! Tudod mi vagy te?! Egy elnyomó mocskos hímsoviniszta!



Azt még Éva sem gondolta volna, hogy jóval később mennyire divatba jön ez az életfilozófia... Ádám viszont gondolta, de remélte, hogy nem. Tévedni emberi dolog.



Ádám hát nekiállt házat építeni. Valami csak összejött neki végül.



-Hát, szódával elmegy. - húzta a száját Éva, de azért beköltözött. - Tényleg, föltalálhatnád már a szódásszifont. Meg a whiskyt.



Ádám föltalálta. Volt ideje rá, az első embereknek még hosszabb volt a szavatossági idejük, többszáz év. A gyerekek szépen felcseperedtek, de Ádám akárhogy is számolt, kevésnek találta az emberiség létszámát.

Éva hallani sem akart több szülésről: - Már így is oda az alakom! Többet nem szülök neked, te fallokrata patriarcha!



Ádám tehát szép csendben feltalálta a klónozást és a génmanipulációt. Így népesítették be az emberek a Földet.

De azt tudni kell, hogy a klónok gyorsabban öregszenek. Kicsit nyamvadtabbak is, mint az eredetiek. Szellemileg is. Így hát azok feltalálták a háborút, a politikát, a környezetszennyezést és a bürokráciát. Viszont az építőipar is fejlődésnek indult, így Ádámék hamarosan egy nagyobb és komfortosabb házba költözhettek.



Káin is csak a rosszat tanulta el tőlük. Szépen feltrancsírozta Ábelt, emiatt el lett kergetve.

Éva még egyetlen gyerek megszülésére hajlandó volt, majd feltalálta a klimaxot.



- Elválok tőled. -sóhajtott fel egy nap az asszony. - Már szóltam az ügyvédemnek.

- Mi az az ügyvéd? - bambult ki Ádám a fejéből.

- Majd meglátod. -vigyorgott Éva gonoszul.



És meglátta. A ház az asszonyé lett, Ádámnak a tartásdíj fizetése maradt csak.

Szerencsére még volt egy kis protekciója az Úrnál, így kieszközölt nála egy kis legénylakást.

Egy nap az Úr el is jött látogatóba hozzá. Hozott egy kiló almát is.

Ádám végiggondolta, hogy tulajdonképpen az egész egy almával kezdődött...

...És föltalálta az istenkáromlást.