Kicsit sarkosan fogalmazol, pedig valszleg azért téged is neveltek... Az anyaság meg a feminizmus/ női (esély)egyenlőség azért másként is összefügg. Az tény, hogy aki anyaságra adja a fejét, az körülbelül még egy műszaknyi munkát vállall önként magára azzal a különbséggel, hogy ezt nagyjából jó eséllyel nem munkaként éli meg. Az otthoni házimunka mellett ott van még a gyerek, akiről gondoskodnia kell 7/24-es rendszerben, és valszleg még 3-4 év elteltével ott lesz a főállású munkahely is, ahol szintén helyt kell neki állnia. Aki egy ilyen helyzetben 100%-ot tud teljesíteni mindenütt, az előtt megemelem a kalapomat, kiérdemelte a szuperwumen címet.

Azonban többen vannak, akiknek ez nem megy, mert amint becsusszan bármi a gyerekkel kapcsolatban, jelesül lebetegszik, akkor anyuka azonnal fogja magát, és elsőrangú munkaerőből rögtön átavanzsál ápolónővé, aki így kiesik a melóból, főnök meg nézhet nagyot. Másik oldal, amint anyuka úgy dönt, hogy jöhet a 2-3 gyermek is, onnantól még fél év, és kereshetnek a helyére megfelelő kisegítő erőt, aki átveszi a munkáját, hogy ő nyugton lehessen anyuka, majd fizetnek utána éppen eleget, majd amikor ismét munkába szeretne állni, rúghatják ki a helyére szerződtetett, eesetleg jól bevált és talán jó drágán be is taníttatott munkatársat... Szóval ez is esélyegyenlőség, ugyanennyi bérért, harmincas anyukákat foglalkoztatni, akinek 90%-ban NEM a munkája lesz az első, mint egy ugyanolyan kvalitású férfinak...