Azért van némi keserű irónia ebben a helyzetben.

Horn Gyulát Aachen polgársága kitüntette a Károly-díjjal - amelyet Európa tán legrangosabb elismerésének tartanak (másik magyar díjazott: Konrád György) -, az államfő viszont megtagadja tőle a Köztársaság legmagasabb kitüntetését. Igaz, én nem is vennék át rendjelet olyan államfőtől, aki visszaadta az egyik nyilas nemzetvesztő, vitéz Kisbarnaki főtiszti rangját. Az előterjesztő a történelmet nem ismerő Szekeres Imre miniszter volt. Sólyom elnöktől ugyanakkor elvárható, hogy amilyen vehemenciával belevetette magát Horn miniszterelnök - senki előtt sem titkolt - múltjának tanulmányozásába, legalább annyira ismerje meg Kisbarnaki tetteit is. Netán a tekintetes vitéz úr élete és tevékenysége - magyar állampolgárok százezreinek kiirtásában való közreműködés - összeegyeztethető Köztársaságunk alkotmányos rendjével?

Ami pedig az életutat illeti, Pál apostolt sem Saulus néven tanúsított cselekedetei miatt tiszteljük...