igaz. Ezek azok a sportok, ahol nem kell csapatot irányítani. Egy olyan csapatot, ahol alá-fölérendelt tagok vannak, és az a feladat, hogy a sorsával mindenki megbékéljen. Példul valaki sosem lehet gólkirály, mert a főnök megmondja, hogy mit tehet, és mit nem.

Tehát ha jól értem azt elfogadod, hogy  egyes területeken a fizikai erő még ma is számít? Akkor ha azt nézük, hogy mindkét nem képviselői lehetnek egy területen ugyanolyan tapasztaltak, már meg is van a férfi-női vezetők aránybeli különbségének az oka.

(bár ahogy nézem az új generáció "férfiait", ez a fizikai fölény nem fog sokáig tartani)

feltalálók témában:
"Be fogják a nők hozni a lemaradást és nem játékban. hanem tényleges értékben."


MUHAHA.
Abban a korban mondod ezt, ahol több nő használ netet, mint férfi. Mégis tizenéves (fiú) hekkerekről szólnak a hírek. Egy női agy sokkal jobban kezeli párhuzamosan futó dolgokat, (lehet, hogy a jobb memória miatt... példul egyszerre öt helyen chat-el) de egy olyan feladat megoldásában amit előtte még senki nem próbált, gyengébb. Az absztrakciós képességeik jobbak a férfiaknak. Cserébe a konfliktusmegoldó képességük rosszabb. Ebből következik, hogy egy nő beletörődik a monoton munkába (a saját keretein belül sokkal jobban fogja végezni mint egy férfi), míg a férfi-agy lázadozik, és ennek eredménye lesz valamilyen eszköz, amivel kiválthatja ezt a munkát. (most példul irodai melókra kell gondolni, ahol nincs szerepe a fizikai erőnek)

Másik terület: az ugye már evidens, hogy a nők jobbak kommunikációs helyzetekben, mégis amikor egy társaság összejön, és sztorizni kezd, kisebb a figyelem az irányukban. Ez a humorral is összefügghet (amiben szintén van némi lemaradás), de inkább azzal, hogy amikor minden tekintet rájuk szegeződik, elbizonytalanodnak. Nem ők vezetik a sztorit, (amit épp mesélnek) hanem folyamatosan várják a visszajelzést, és aszerint próbálják változtatni. Ez persze egy vontatott meséléshez vezet, aminek a végére mindenki ásítozik.