Úgy gondolom, hogy alapvetően 3 fajta magány csoport létezik - nem igazán szeretek besorolni, de most talán nem haszontalan:)

depresszió szülte magány - ez szürke kifelé még nyitott magány - azaz kívülről vár még segítséget - és sokszor átcsaphat örjöngésbe. Az örjöngés élménye azonban abszolút magába zárja az embert, és gyötrő.

melankólia - ez csendes és szomorú. Itt az ember már ritkábban kapálódzik a külvilágfelé. Azonban itt a szomorúság már felkorbácsolja az elmét. Egyébként szerintem az elviokokból elkövetett öngyilkosságok nagy része ide tartozik.

felszabadult magány - mely csendes és békés. Ezt leginkább meditációs állapotokban lehet szerintem elérni. Persze van, akki többé-kevésbbé állandósítani is tudja az életében. Valószínűleg innen fakad a buddhizmus iránt vágyam:)

üdv.

u.i.: a depressziót és a melankóliát gyakorta szinonimaként használják. Mint ez fenntebb kitűnik nálam a kettő radikálisan más.