Tiszta, igaz és szomorú gondolatok... :(

A szomorúság által átjárt magány és a nyugalmas-békés egyedüllét közötti különbséget meg tudnád határozni valahogy?

Elôször azt gondoltam, talán így lehetne: rád kényszerített és vállalt magány. De a vállalt magány is lehet szomorú... sôt.

Talán ha úgy mondanánk: elfogadott magány. De amúgy istenigazából, teljesen, maradéktalanul elfogadott. Lehet vajon ez?