...talán ezt (is) felismerve jött a Doors neve az egykori legendás zenekarnak. Kilépni ebből a magányból, az interszubjektivitás fojtó bilincseiből... Egyfajta spirituális élmény. Feloldódás az univerzalitásban, beleolvadás a heideggeri "akárki"-be. És talán ugyanez az egyszerre tehetetlen és dühös érzés inspirálhatta a 'Break on through to other side...' dal címét is. Persze most csak hangosan gondolkodom. Lásd a görög mitológiában Dionüszosz, az a rómaiban Bacchus isten világi "hatását". Megannyi módja az önmagunk elől való menekülésnek, öltsön akármilyen kulturális, történeti/vallási álcát is.

"Az élet küzdés... de vajon miért? Erkölcsi megfontolások indulnak útnak... értelem kutatás veszi kezdetét... mindennek van egy oka és nem vagyunk hajlamosak elfogadni, azt a válszat, hogy 'csak'."

Hívhatjuk akárminek azt a princípiumot, amely az életet (akár okként, akár okozatként, akár paradox módon mindkettőként) fenntartja. Az élet l'art pour l'art tragikomédia, de még inkább szomorújáték sajátosságait mutató múló álom. Merő öncél. Még ha az egész világ és az élet (=Természet) teleologikus berendezkedésű is, ezek csak részhalmazok. Nem magyarázzák az Egészet, az Egész immanens célját, értelmét, a fejlődés (már ha van ilyen, de én személy szerint kétlem) irányát. Mivel maga a kozmosz, a benne ható erők, törvények és még itt a Földön is a Természet, az evolúció tökéletesen amorális, semmilyen tekintettel nincsen az emberi szemlélet számára releváns erkölcsi szempontokra, így hajlamos vagyok arra gondolni, hogy az - egyedül az emberiségre jellemző - erkölcsiség vagy civilizációs (tehát történetileg értelmezhető), vagy evolúciós (tehát biológiailag értelmezhető) melléktermék. Vagy mindkettő egyszerre. Kikerülhetetlen és szükségszerű attribútuma a homo sapiens fajnak, hasonlóan mint a denevérek ultrahanggal való tájékozódása, vagy millió más példa az állatvilágban...

A minek, miért kérdésre nincs és nem is lehet értelmes válasz. De válasz (hipotézis) lehetséges, viszont nem szívderítő. Sőt.