Irigylem őket, biztos nagyon tutti élményeik vannak.
Én még itthon rohadok, de a meló mellett készítem elő az utat ezerrel. Én már minden oltást megkaptam, az Eszter ma megy beadatni őket. Egyszerre kértem a maradák négyet. Ki voltak akadva, hogy mi lesz velem. Én meg mondtam, hogy sajnos nincs időm ágynak dőlni, tehát nyilván semmi nem lesz, és így is történt. Még a tetanusz helyét is alig éreztem. Egy hete történt, tehát gondolom, most már nem ér meglepetés ezen a téren. A cuccok beszerzése folyik. A dollár vajon meddig megy lefelé? Mert abból is be kéne vásárolnom. Vettem friss Nepál LP-t. Nem tudtam megállni, mert baromi jó dolgok vannak benne. Bár egy valami elgondolkodtat: még ők is azt írják, hogy a buszutazást minimalizáljuk, mert nagyon veszélyes. Hehe. Most aztán gondolkodhatunk, hogy a drága de szintén nem valami biztonságosnak tűnő repülőutakat válasszuk, vagy a hihetetlenül olcsó, ámde baromi veszélyes buszozást Gorakhpur és Pokhara, ill. Kathmandu és Gorakhpur, na meg Pokhara és Kathmandu között. Ha valaki már járt erre monszunidőszak alatt, várnám javaslatait.