A férfi ugyanazért a melóért többet kap, a versenyszférára igaz nagyjából, ha igaz. Minden ilyen diszkrimináció ellen fel kell lépni. Amennyiben ugyanazzal a végzettséggel ugyanazt a munkát látja el értelemszerűen ugyannyi fizetés is jár, nem mellesleg ezt jogszabály írja elő. Be kell tartatni. Az érdekérvényesítőknek a betartqatás állami procedúrájára kell nyomást gyakorolni. De nem a süket szövegeléssel, hanem tényekkel. Mert azzal minden jóérzésű embert az ügy emllé lehet állítani.

A családon belüli erőszak egy elképesztően összetett kérdés. Áldozatai elsősorban nők és gyerekek, de bizony férfiak is. És az a feneség az egészben, hogy pont itt pélfdául tényleg a társadalom szemléletmódján kell alakítani, mertt az segíthetne azoknak a férfiaknak is, akik (macsómentalitás hurrá) nem mernek ilyen szituációban segítséget kérni. Évek, sőt már évtizedek óta folyik a vita távoltartás, hamarabbi és főleg mikori beavatkozás kérdésében, jogszabálytervezetek szültnek, majd halnak el. Óriási civil szerveződési kör van a feltárásra, áldozatvédelemre, rehabilitéációra, és boncolgatják a megelőzést is, bár kétséges számomra, hoygan is lehet ezt.

Tanulmányozásra ajánlom a témában Tamási Erzsébet muunkásságát, 2005-ben jelent meg a Bűnös áldouzatok c. tanulmánya a témában, tudtommal még kapható.

A fenti két példád valóban probléma, de forintocska általában köpjük le a férfiakat mert kiábrándultunk a másik nemből hozzáállása sem előre nem vezet, sem nem igaz, mint általában az általánosítások.