Sziámi : A férfi meg a nő

Van, ami idejét múlta.
Milyen találó kifejezés arra, hogy később van vége,
Mint amikor a befejezés.
Ki ír ma például balladát?
Aki balladát ír, az időben téved.
Kivéve persze mondjuk engem, Nick Cave-et
És maximum még téged.



Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja hogy mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad

A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad

A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget

Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát

Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája

A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant, átkozza a villanyt
De a nőn már át is mentek hárman

Valahogy összekapja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt

Mocskos a világ - gondolja később
Hát akkor ő sem fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától

Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra

A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból és a gépét veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very
Very-very...

Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
De a nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak

Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde

Egy rövidzárlat néha mindent megold
- Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi

A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg