Az amerikaiakat az okinavai csata győzte meg, hogy nem célszerű a japánokkal szárazföldön háborúzni. Okinaván 548 ezer amerikai harcolt 100 ezer japán (köztük sok okinavai népfelkelő) ellen. A harc 2,5 hónapig tartott.

66 ezer amerikai esett el a harcokban, 33 ezer halt meg más okból (pl. betegségek, kígyómarás, baleset), 40 ezer sebesült meg. A japánok közül 66 ezer esett el, 17 ezer sebesült meg, s csak 7 ezer adta meg magát (bár ez is rendkívüli volt, hiszen addig japánok soha nem adták meg magukat ezrével). 140 ezer civil halt meg, ezek jelentős részét maguk a japán katonák ölték meg vagy kényszerítették öngyilkosságra (így pl. csalándonként adtak egy kézigránátot). Sok civil a parti szirtekről ugrott a tengerbe. A két japán parancsnok szeppukut (rituális öngyilkosságot) követett el.

Pedig

• alig volt utánpótlásuk a japánoknak
• az okinavai lakosság nem feltétlenül szimpatizált a hadsereggel
• több mint ötszörös túlerőben voltak az amerikaiak, nem is beszélve a tengeri és légifölényről