Kedves Halálhalálhalál, a partner-szellem nem csak egy ellentétektől mentes társadalomnak lehet sajátja. Hanem abban különbözik a dominancián alapuló közösségiségtől, hogy egymás társainak tekintjük egymást, nem pedig egymás alárendeltjeinek. Az, hogy létezett-e olyan korszaka az emberiségnek, amikor a partnerszellem volt jellemző, nem pedig a dominancia, az egy archeoantropológiai kérdés, és sem eldönteni, sem igazolni nem tudom. Vannak olyan modernkori primitív közösségek, ahol a partner-szellem a meghatározó. Tehát benne van az emberben ennek a lehetősége. De azt nem tudom, hogy minek mekkora realitása van konkrétan a mi jövőnkre nézve. Hanem azt mondom, hogy szerintem mire lenne szüksége az emberiségnek, és hogy alapjában véve optimista vagyok ebben a kérdésben. A sötét középkor óta azért sok szempontból sokat haladtunk a jó irányban. Nem abszolútokban gondolkozom a kérdésről, hanem tendenciákban.

Ami az emberiség túlélését és a feminin értékrend jelentőségét illeti, ez egy nagyon nagy téma, de kiemelek egy szempontot: A férfiak hajlamosak élet-halál kérdést csinálni elvi kérdésekből. Kitalált, eszmei, virtuális dolgoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint az itt és most hús-vér valóságnak. A nők viszont közelebb vannak a közvetlen valósághoz, és jobban átérzik a jelentőségét. És az van, hogy mi, férfiak háborúkat vívunk elvi kérdések felett, miközben az élet legalapvetőbb szempontjait figyelmen kívül hagyjuk. Egyre nagyobb a hatalmunk a sorsunk felett, és egész egyszerűen ez a mentalitás nem összeegyeztethető a modern körüényekkel. Sok szenvedést okoz, és eltereli a figyelmet a legfontosabb dolgokról, az emberek jólétéről és boldogságáról.