Sok koncerten voltam már és mindig sajnáltam szegény nyugati zenészeket, hogy a nagy csönd válaszol nekik, mert senki nem beszél és ért angolul. Ez volt az első alkalom, amikor a magyar közönségnek angol hangja volt, legalábbis az első 50m-en. Ennek örültem. Jó persze még messze vagyunk attól, hogy egy stadion énekeljen angolul, de a remény hal meg utoljára...

Az leendő angol nyelvtanár csajszival jól járt és mi is, mert legalább nem égtünk le. Egyrészt a szám szövegét végig tudni kellett, sztem nem sokan tudták, a másik, hogy egyébként is gyorsan kell pörögnie az ember szájának, szóvel nem eccerűűű...de ügyes volt a lány, láttam tetszett Bryannek is.

A hangosítás ugyan nem vol tökély, de elment kategória.

A kordonokat nem értettem, minek kellett felszabdalni a tömeget. Azt sem, hogyha valaki koncertre jön, akkor miért a haverjai hülyeségeivel van elfoglalva és pofázik egész végig. És azt sem, hogy a dohányosoknak miért nem lehet tekintettel lennie a többiekre, nem hiszem el, hogy 2 óráig nem lehet kibírni.

Bryan: hozta a kötelező formáját. Profi a pasas, egy igazi ZENÉSZ. Thx.