Adalék:
"Jogi szempontból tiszta
MNO Huth Gergely 2007. június 29. 0:01

Alighanem kevesen akadnak a kedves olvasók közül olyanok, akiknek cégén
keresztül -
eredeti dokumentumok és más bizonyítékok egész sora szerint - két és fél
millió liter fűtőolaj vándorolt
keresztül úgy, hogy az később a legismertebb üzemanyagra specializálódott
bűnszövetkezet vállalkozásainál landolt.

Még kevesebben lehetnek az országban azok, akik az illető részvénytársaság
felügyelőbizottsági tagjaként,
közvetve egyik fő tulajdonosaként mit sem tudnak minderről.


Jelen ismeretek szerint egészen pontosan egyetlenegy ilyen ember akad
nemzetünk soraiban: ő Gyurcsány Ferenc.

Budai Bernadett újdonsült kormányszóvivő tegnap ugyanis közleményben
tudatta:
"a Fortus Rt. történetét 2003 végén egyszer már alaposan körüljárták, és a
legapróbb részletek tisztázása
után is az derült ki, hogy a miniszterelnök jogi és erkölcsi szempontból
egyaránt tiszta".

A tények ismeretében azt javaslom, maradjunk annál, hogy Gyurcsány Ferenc
"jogi szempontból" tiszta.

Még pontosabban fogalmazva: a kormányfőnek pecsétes papírt adott az igencsak
megtépázott hírű
magyar igazságszolgáltatás arról, hogy nem terheli büntetőfelelősség a
kilencvenes évek
közepének egyik legnagyobb volumenű olajbotrányában.

Emlékeztetőül:
Horn Gyula kormányzásának idejére tehető az olajbotrányok második nagy
szakasza.

Addigra a pitiáner HTO-t szőkítő maffiózókat már kitúrták a porondról,
labdába csak azok rúghattak
(lásd az MSZP-s és SZDSZ-es tisztviselőkkel gazdagon telepakolt ETL Rt.-t és
az Energol Rt.-t),
akik kellő politikai és államigazgatási kapcsolataiknak köszönhetően
vegyészkedés helyett egyszerűen csak átpapírozták a szállítmányokat.

Persze ebben az időben már nem elhagyott alföldi tanyák hátsó udvarán, hanem
elegáns irodaházak
szobáiban folyt a biznisz.

Nem mellesleg Magyarország regnáló miniszterelnöke is ez idő tájt döntött
úgy,
hogy az olajüzlet felé veszi az irányt.

Fő vállalkozása, az Altus Rt. a Magyar Villamos Művekkel (MVM) közösen,
1995-ben hozta létre a Fortus Rt.-t, eredetileg abból a célból, hogy
gyakorlatilag ingyen átvegye a villamos művek néhány évvel korábban
négymilliárd forintnyi közpénzből épült olajtárolóit.

A már előkészített szerződések mindemellett beékelték volna a Fortust az
erőművek fűtőolaj-beszállítói
és a villamos művek közé, húszszázalékos (!) sikerdíjat garantálva a
közvetítőnek.

Csakhogy az Állami Számvevőszék meghiúsította az ügyletet, miután egy sor
szabálytalanság
mellett megállapította, hogy az hátrányos lenne a köztulajdonban álló MVM
Rt. számára.

(Itt talán érdemes felidézni Gyurcsány Ferenc örökzölddé vált válaszát a
Népszabadság
egy 1996-ban feltett kérdésére, miszerint
"az államot senki nem kényszerítette arra, hogy velem ilyen rossz üzletet
kössön".)

Ezúttal tehát az ország négymilliárd forinttal beljebb maradt, a Fortus Rt.
pedig hoppon,
de a társaság még évekig Gyurcsány felügyelőbizottsági őrködése és az Altus
Rt. befolyása mellett működött.

A Fortus székhelye 1997 májusáig a Szilvásy György-féle botrányos
visszabérleti szerződésről
elhíresült fővárosi Szalay utca 4. szám alatti házba volt bejelentve, a
többi Gyurcsány-céggel együtt.

Az ETL Rt. olajügyének nyomozati aktái szerint
a Fortus Rt. 1996 és 1998 között két és fél millió liternyi fűtőolajat
hozott be a Slovnaft szlovákiai olajfinomítójából, amelyet később
illegálisan üzemanyagként értékesítettek.

Ám hogy, hogy nem, a büntetőeljárásban több tanú is azt vallotta, a Fortus
irataival és nevével visszaéltek,
így a kormányfő érdekeltsége ténylegesen nem adott el olajat az ETL Rt.-nek
és az Energol Rt.-nek.

A tanúvallomásokon túl a nyomozók sajnos nem találtak más lehetőséget az
óriási mennyiségű olaj
mozgásának felderítésére.

Így Gyurcsány Ferenc "jogi szempontból" ezúttal is tiszta maradt.

Erkölcsről pedig régóta nem érdemes beszélni ebben az országban.