Nem szeretnélek a XX. századi pszichológia fejlődésével untatni, de ma már elfogadott tény, hogy a veled valamilyen oknál fogva egy csoportba tartozókat ösztönösen jobban kedveled, és idegenkedsz a kívülállóktól.

Ez magyarázza, hogy miért nem tört ki tömeges lázadás a zsidótörvények kapcsán. A köznép a vallási különbözőség miatti diszkriminációt természetesnek vette, holott a vallás mindig csak felszín, alatta rendszerint társadalmi-gazdasági okok lapulnak.

A középkorban az uralkodó réteg indítékai részben ilyen természetűek: a vagyonos zsidó polgárokat szerették volna távol tartani a hatalomtól, de azért a kölcsöneik, adóik nekik is jól jöttek, tehát az eltüntetésük nem volt cél.

Később azért enyhítettek a törvényeken, mert a polgárosodással a kincstár bevételeit egyre nagyobb részben adták az eleve nagyrészt urbánus zsidók, illetve az átlagnál magasabb iskolázottságuk miatt egyre inkább bekerültek az állami adminisztrációba.

Amikor a XX. században a mezőgazdasági termelés és az ipar részaránya a gazdaságban csökkenni kezdett a szolgáltatási szektor javára, akkor a középkor óta (amikor még a mezőgazdasági szektor volt a gazdaság fejőstehene) eleve a szolgáltatási szektorban működő zsidók (orvosok, jogászok, művészek, stb...) növekvő befolyását próbálták minimalizálni, nem véletlen, hogy a numerus clausus-szal az oktatás szintjén kezdték.