Az 1279-iki budai zsinat végzéseiből

„1279, Buda. Minthogy veszedelmes és kánoni törvényekkel össze nem egyeztethető volna, hogy zsidók keresztényektől meg ne különböztessenek, elhatároztatik: hogy minden mindkét nembeli zsidó vörös posztóból készített kört viseljen. Ez a jel a mell bal oldalára varrassék, még pedig a felső ruhára és a zsidók, bárhol jelennek meg, csak ezzel a jellel mutatkozhatnak. A mennyiben zsidók e rendelet ellenére cselekednének, a keresztények velük üzletet nem köthetnek, vizet és tüzet nekik nem adhatnak. Ha azonban keresztény az ilyen meg nem jelzett zsidóval üzletileg érintkezésbe lép, neki vizet vagy tüzet ad, vagy házába fogadja, ez a keresztény interdictummal sujtassék, a mely alól csak egyházi hatósága az egyházi fenyíték alkalmazása után oldhatja föl. Ugyanaz alkalmazandó az izmaelitákra is, azzal a különbséggel, hogy vörös posztó helyett ők sáfrányszínűt varrjanak ruháikra.”

Magyar Zsidó Oklevéltár. I. kötet. 1092–1539. 52–53. o.


1421. Buda városának törvénykönyvéből. Ötvenedik fejezet

„119. A városi írnoknak zsidóktól kétszeres díj jár.

120. A gonosz, Istent eláruló zsidók kötelesek boraik után, akár saját terményük, akár vásárlás után szerezték, a városnak adót fizetni.

121. A zsidó dolgozzék úgy, mint a keresztény, és ne szedjen kamatot. A ki arra kényszeríti, az ítélet napján számot fog adni cselekedetéről.

122. A zsidók oly ruhát viseljenek, amelyről fölismerhessék: ruhájuk fölött vörös köpenyt, azonkívül sárga foltot, amelyet eltakarni nem szabad.

123. Zsidóknak tilos keresztények között áruikat eladni. A mennyiben zálog van náluk, azt a hét egyik napján a zsidó-utczában árusíthatják. Ha másutt árulnak, a hatóság áruikat elkobozza.

124. A zsidók évente egyszer kötelesek adósleveleiket a városházán bemutatni és a hatóság az adósokkal azt tudatja.

125. Zsidóknak tilos nyújtott kölcsönért miseruhát, kelyhet vagy bármily templomban használt szert zálogul elfogadni. Szintúgy tilos lopott vagy rabolt tárgyakra kölcsönt adni.

126. Senkit sem szabad megölni, sem keresztényt, sem zsidót, sem pogányt. Nem elég, ha valaki zsidó vagy pogány voltára hivatkozik. Ha bevádolják, esküszik, és bűnösség esetében fejét veszti.

127. Ha valakiről a boszorkányság esete legelőször bebizonyul, ültessék létrára és tegyenek fejére zsidókalapot, a melyre szent angyalok festve vannak. Reggeltől estig egy pénteki napon álljon egy olyan helyen, hol a nép legnagyobb része meg szokott fordulni. Aztán bocsássák szabadon, és az esetet vegyék föl a jegyzőkönyvbe.

128. Senkinek, vendég vagy külföldi, sem szabad áruit zsidónak eladni vagy vele üzleti összeköttetésbe lépni. A ki azt megteszi, elveszti a zsidónak adott áruját.”

Magyar Zsidó Oklevéltár. I. kötet. 1092–1539. 160–164. o.