IV. Béla 1251. december 7-i kiváltságleveleZsidó aranybullája

„IV. Béla király, hogy országa minden lakója királyi kegyelmében és jóságában részesedjék, a zsidókra nézve a következőket rendeli el.

1. Keresztény zsidó ellen nem tanuskodhatik, kivéve, ha a tényállás kétségbe nem vonható. 2. Ha zsidó tagadja, hogy nála zálogosíttatott el valami tárgy, esküvel bizonyíthatja állítását. 3. Ugyanaz áll, ha keresztény a kölcsönösszeget kisebbnek mondja. 4. Ha zsidó állítja, hogy kereszténynek zálogot adott, a mit a keresztény tagad, a keresztény esküszik és a zsidó követelése érvénytelen. 5. A zsidó mindent elfogadhat zálogba, kivéve véres ruhákat: egyházi ruhákat pedig csak az egyházi elöljárótól. 6. Ha keresztény a zsidónál levő zálogról azt állítja, hogy tőle lopták: zsidó esküszik, hogy jóhiszeműleg adta reá a kölcsönt s esküszik a kölcsönösszeg nagyságára, a mire a tartozást megkapja. 7. Ha zsidó tűzvész vagy rablás folytán, a miről mindenki tud, a nála elzálogosított tárgyat is elveszíti, a keresztény pedig mindazonáltal követeli: a zsidó esküje elég arra, hogy a zsidó fölmentessék. 8. Zsidók közötti civakodásban csak a király vagy annak kanczellárja ítélhet. Főbenjáró ügyekben az ítélet magának a királynak tartandó fenn. 9. Ha keresztény zsidón sebet ejt, lefizeti a királynak a szokásos bírságot, a zsidónak pedig fizet 12 márka ezüstöt és gyógyítási költséget. 10. Ha keresztény zsidót megöl, méltó büntetésben részesül, vagyona pedig a királyi kincstárra száll. 11. Ha csak megsebesíti, a nélkül, hogy véreznék, a kincstárnak a szokásos bírságot lefizeti, a zsidónak pedig négy márka ezüstöt ad: ha ezt meg nem fitzethetné, a király belátása szerint másképen büntetendő. 12. Bárhol jár zsidó, senki ne háborgassa, árui után pedig csak annyi vámot fizet, a mennyit tartózkodási helyének más polgára. 13. Zsidók hullái vámmentesek, a zsaroló vámszedő halottrabló gyanánt büntetendő. 14. A ki zsidó templomot háborgat, másfél márkányi büntetést fizet a zsidóbírónak. 15. Zsidó saját bírójának tizenkét márkánál nagyobb bírságot nem fizethet. 16. Ha a zsidó bírójának kétszeri megidézésére nem jelenik meg, mindkét ízbe négy dénárt fizet, harmadszori büntetése 26 dénár. 17. Ha zsidó zsidót megsebesít: másfél márkányi büntetést fizet saját bírájának. 18. Csekélységek miatt zsidó nem tartozik a rodalére esküdni. 19. Ha egy meggyilkolt zsidó rokonai valakit alapos oknál fogva gyanúsítanak, a kérdéses ügy párbaj által döntendő el. 20. Ha keresztény zsidó nőn erőszakot követ el, karcsonkításnak megfelelő büntetéssel lakoljon. 21. Zsidók közötti ügyekben a zsidóbíró csak vádemelés mellett ítélhet. 22. Ha kereszténytől kiváltott zálog után a kamat nem fizettetik, egy hónap múlva az is kamattal növekszik. 23. A király zsidók házában nem száll meg. 24. Zsidó országnagyoknak nála elzálogosított birtokát addig élvezheti, míg azt keresztény ki nem váltja: a jószágon lakó keresztények fölött azonban hatóságot nem gyakorolhat. 25. A ki zsidó gyermeket rabol, tolvaj gyanánt ítéltessék el. 26. Ha a keresztény záloga egy éven át a zsidónál volt és a kölcsönzött összeg kamatostul nem haladja túl a zálog értékét, a zálog a bírónak bemutatandó és eladható. 27. Ha a zálog a kikötött időn túl egy évig minden óvás nélkül a zsidónál marad: ez az ő tulajdonába megy át. 28. Zsidót ünnepnapján a zálog kiadására nem lehet kényszeríteni. 29. Ha keresztény erőszakkal veszi el zálogát a zsidótól, a királyi kamrát megkárosítja, súlyosan büntetendő. 30. Zsidók közötti ügyekben a zsidóbíró csak a zsinagoga előtt hozhat ítéletet. 31. Ha a zsidóbíró e törvényeket be nem tartaná, elmozdítandó és helyette másvalaki neveztessék ki.”