folyt.

Kádár: "Mert amíg én csokit majszoltam 1980-ban a Balaton partján, addig örűlt a romániai kortársam, ha este látta, hogy penészes kenyeret eszik-e."

Az NDK-s pajtásod viszont épp kétszerannyi csokit evett, mig te csak a nyáladat csurgattad.

 

"A Lengyel kortársam, minden sorba beált a kis cekkerével, mert talán neki is jut valami és nem lesz éhes aznap a család."

És te? Minden exportból visszamaradt bóvlira lecsaptál. És az orkánkabátot mennyiért vetted? Talán épp a lengyel kortársadtól.

 

"Amíg engem a szüleim egy kopott Wartburggal vittek a Balatonra, az Albán kisfiuk, csak múzeumban láthattak személyautót."

 

Az etióp kortársad meg szegény éhenhalt.

 

"1987-ben szüleim, felraktak a vonatra, hogy meglátogathassam a keresztszüleimet Ausztriában, hatalmas dolog volt. Olyan hatalmas, amiről egy NDK-s álmodni sem mert. "

 

Érdekes, épp ez ügyben jut eszedbe az NDK. A lakáskérdésben viszont nem jut eszedbe.

Összefoglalva. Valóban a legvidámabb barakkban éltünk. Köszönjük ezt meg....no nem Kádárnak, á, dehogy. Köszönjük '56 mártírjainak.