A végtelenséget kihagynám minden jellemzésből. A végtelen abból a hamis emberi okoskodásból születik, amelynek határát képtelen az ember látni. Istenre az ilyet ráaggatni pusztán csak emberi vélekedés, valóság alapja nincs, mivel hiányzik belőle az ismeret.

De valamennyire mégiscsak szükség van rá. Mert ha azt mondom, Isten erre meg erre nem képes, akkor nem is isten.

Éppen ezért nem igaz maga az elv. Az összefüggések önkényesek, tehát a tudás, a szabad akarat, a teremtettség és az akadályozás között akár ellentétesen is meghúzhattad volna a kapcsolatokat, és rákened az Istenre. Csakhogy mert egy nézetet rákensz valakire, még nem jelent valóságos alapokat.

Jómagam csupán arra akartam rámutatni, hogyha Isten tudta, hogy hibázni fogunk, akkor talán helyesen tette, hogy hagyta, hogy megtegyük. Talán valóban szabad akaratot akart nekünk adni a cselekedeteinkben, ugyanakkor azt nem értem, ha ő teremtett minket, miért nem vagyunk tökéletesek. Akkor is tudnánk élvezni az életet, nem?

vagy akár a fórum hozzászólójának felfogását nem képes alaposan megismerni és megérteni, akinek szavát pedig ismeri.

Csak nem innen kezdődik a személyeskedő rész?