Az arámiak vagy arameusok a sémi nyelvcsaládhoz tartozó arámi nyelvet beszélő ókori nép. Ezenkívül gyakran arámiaknak nevezik a mai asszírokat is, főként ezek nyugat- és észak-európai bevándorló közösségeinek tagjait.

Történelem

Az i. e. 2. évezredben elhagyták arábiai sivatagi lakhelyeiket és Szíriában illetve Mezopotámiában telepedtek le. Lassan átvették a térség kereskedelmének irányítását, s az i. e. 8. század elejére nyelvük, az arámi (pontosabban óarámi) lett a térség legfontosabb közvetítő nyelve. A babiloniak korában a kassziták által lakott területeken letelepülő arámiakat káldoknak (kaldeusok) nevezték el, ezek uralkodói dinasztiája alapította meg később az Újbabiloni Birodalmat.

Az arámi nyelv

Amikor Babilónia i. e. 586-ban legyőzte a zsidókat, azok a héber helyett az arámit kezdték el beszélni, a héber mint vallásuk szent nyelve maradt meg (Ezra, Jeremiás és Dániel könyveinek egy része az Ószövetségben mindemellett arámi nyelven készült).
A perzsák birodalmuk hivatalos nyelvévé az arámit tették. Nagy Sándor hódításait követően a görög kiszorította az arámit, de a görög-római korban továbbra is igen elterjedt volt, Jézus is e nyelven beszélt. A nabateusok, a szamaritánusok és a palmüraiak nyelvei szintén az arámi változatai voltak.
A római korban fejlődtek ki az óarámi nyelvből származó középarámi nyelvek, majd a 13. századtól az újarámi nyelvek, amelyeket napjainkban is többszázezer ember használ a Közel-Keleten (többségük az asszír újarámi nyelvet).