A végtelenséget kihagynám minden jellemzésből. A végtelen abból a hamis emberi okoskodásból születik, amelynek határát képtelen az ember látni. Istenre az ilyet ráaggatni pusztán csak emberi vélekedés, valóság alapja nincs, mivel hiányzik belőle az ismeret.

"Így viszont az sül ki belőle, hogy direkt akar téged kárhoztatni."

Éppen ezért nem igaz maga az elv. Az összefüggések önkényesek, tehát a tudás, a szabad akarat, a teremtettség és az akadályozás között akár ellentétesen is meghúzhattad volna a kapcsolatokat, és rákened az Istenre. Csakhogy mert egy nézetet rákensz valakire, még nem jelent valóságos alapokat.

A hibás részek például hogy "ha nem akadályoz meg valakit valamiben, akkor nem tud róla", "ha nem teremtette akkor van szabad akarata", ha "ha van szabad akarat akkor nem tudható előre hogyan dönt", szóval az összes állítás cáfolható, és ellentétje is állítható. Attól a valóság megy a maga útján, Isten beavatkozik, amikor akar, az ember alárendeli magát amikor akar, az ember dönt ahogy akar, honnan vehetne az ember bizonyítékot arra vonatkozóan mit tud az Isten, mit nem tud, mennyire tudja, mennyire nem tudja, akinek szavát nem hallja meg, amikor a legközelebbi ismerősének, vagy akár a fórum hozzászólójának felfogását nem képes alaposan megismerni és megérteni, akinek szavát pedig ismeri.