A szerzőt - klinikai lelkigondozóként, súlyos betegek, haldoklók pszichés - spirituális kísérését végző szakemberként - mindig is erősen foglalkoztatta a különböző tudományterületek nyílt és hatékony együttműködésének lehetősége - a beteg ember gyógyítása érdekében.

A teológia és a pszichológia határterületén, közös területén járva, tudománytörténeti adatok felvillantásával mutatja be, hogy történetileg milyen nehézségek akadályozták a tudományterületek együttműködését, s azt, hogy a gyógyításban résztvevő különböző diszciplínák (medicina, pszichológia, teológia) önállósodása hogyan vezetett a közös nyelv elfelejtéséhez.

Ezt követően bemutatja, hogy a közvetítő szerepre vállalkozó szakemberek (pszichológusok, teológusok, orvosok) és az interdiszciplináris gyógyításra nyitott tudományterületek (pszichoszomatikus orvoslás, személyközpontú terápia, pásztrorálpszichológia) segítségével hogyan indulhatott el újra, a beteg embert a gyógyítás középpontjába állító és az ő testi- lelki pszichés - spirituális egészségének a helyreállítására törekvő tudományterületek párbeszéde és a gyógyítást szolgáló együttműködése.

Végül - gyakorlati tapasztalatai alapján - a szerző ismerteti ez együttműködés egyik működő modelljét, rámutatva arra, hogy a hospice szemléletű betegellátás keretei között újra megtanulható a gyógyításban résztvevő, különböző diszciplínákat képviselő szakemberek közös nyelve, a spiritualitás.

Ő a tanárom.Ajánlom figyelmedbe a könyvét,talán több kérdésedre is választ ad,s a hospice szemléletről ha olvasol,az is előrébb visz.

Üdv:Mellesleg