Szokás szerint éppen a lényegre nem figyeltetek.

A márkanév.

Claudius.

Ez a lényeg.

Nem az, hogy édes, vagy száraz, vagy ő, vagy nem ő, vagy ki ő?!

* 

Claudius Caius Caligula likvidálása után lett lett caesar.

Caligula figyelemreméltó ember volt, meggyőződésem, hogy nem őrült, hanem maga az embertestbe bújt embertelenség.

Caligula mindenhatónak tartotta magát, és mindenható is volt.

Soha ember úgy hatalommal még vissza nem élt, mint ő, és ő után is csak Nero emelkedett ebbe a dimenzióba. 

Meghívták esküvőre, ott aztán utasította az arát, hogy vonuljon egy külön szobába, aztán utána ment, megkúrta, majd visszatért a heverőjéhez és jóízűen elmesélte milyen volt az ara az ágyban. Mindezt a fiatal férj hallatára akinek gratulálnia kellett és dicsőíteni az uralkodó, isteni cselekedete miatt.

Egy alkalommal azt kívánta, hogy lásson egy szenátort ízekre tépve. Mivel sétájára többen is elkísérték hamarjában kiválasztottak valakit és összevagdalták.

Caius római polgárrá emelte lovát, Incitatust azzal a céllal, hogy megmutassa mekkora a hatalma, hogy mindenek felett áll.

Claudiusból minden alkalommal csúfot űzött, vizeletet kellett innia, szarral kenték be tréfából, ő pedig mindent megtett, hogy túlélje.

*

Caligula úgy halt meg, ahogy érdemelte. Testőrei, római polgárok ölték meg, és néhány szentátor, akinek már nem volt más választása. Legalább 30 tőrdöfést kapott, nemi szervét levágták és a szájába gyömöszölték. A felesége torkát elvágták, kislányát a lábánál fogva a falhoz verték, hogy kiloccsant az agyveleje.

A lovát eladták, Anciumban mészáros végzett vele, a vérét pedig kutyák nyalták fel.

*

Sic transit gloria mundi.