Ha nem védenéd őket fenntartás nélkül akkor más következtetésre jutnék.
Most konkrétan... hozz már egy részt, ahol én védem a Hamaszt. Szerintem ezt te két dolog miatt véled így:
1. A te álláspontotddal szemben én az általad éppen felmagasztalt szereplők többségének szerepét is igen sötétnek látom. Az általad követett háborús logika szerint viszont ez a "saját" oldal ellenében kifejeztett dolog, tehát az "ellenség" támogatása.
2. Míg te a "saját oldalt" felmagasztalva, az ellenfelet "démonizálva" közelítesz az ügyhöz, én megpróbálom egyszerűen az eltérő érdekek szempontjából figyelni az eseményeket. Ebben valóban benne van az, hogy a saját "hőseink" önzetlensége és alapértékek mellett való kiállása pusztán adott szemppontból racionális vagy irracionális érdekké silányul, míg az "ellenzés" ördögisége szintén racionális vagy irracionális érdek-követéssé nemesül.
Aki jó és rossz harcában gondolkodik, annak mindig az "ellenség" melletti kiállás az események érdekek és kényszerhelyzetek szerinti felfogása.
Ebből akkor is az egyetlen kitörési pont, ha kiállitanak tárgyalásra képes, a tárgyalási eredményeket betartó és betartani tudó vezetést.
Sajnos itt megint az a helyzet, hogy a "tárgyalásra képes vezetés" kiállítása nem független a külső akaratoktól. Eddig ugyanis az a jelenség történt, hogy ahol bármiféle hatalomkoncentráció is kezdett létrejönni palesztin oldalon, azt Izrael a leghatározottabban próbálta szétverni. (hangsúlyozom, ez megint nem minősítés ... el lehet vitatkozni, hogy miért, és mennyire jogos, de a tény attól még tény) Ilyen módon viszont érdekes számon kérni egy tárgyalásra képes, eredméyneket betartó, és betartani tudó vezetésről beszélni.
Ugyanez a helyzet a gaza-izraeli kapcsolatokkal. Némileg 22-es csapdája (vagy éppen izraeli érdek). Jószomszédi viszonyra akkor van lehetőség, ha megegyezés történik. Megegyezés viszont csak erős palesztin hatalommal történhet, amely képes is betartani a megállapodást. Amig nincs megállapodás, addig minden palesztin hatalomkoncentráció Izraelre nézve biztonsági kockázat, így szétverendő. Így viszont nem is tud létrejönni hatalomkoncentráció, amellyel el lehetne kezdeni előkészíteni a megállapodást.
Hát nem is béketárgyalásokról van szó. Az evidens.
Jó, akkor te is osztod a szkepszisemet, amely szerint a mostani lépések valamely stratégiai rendezés felé irányulnának.
Ez nem derült ki számomra.
Hát érdemes csak azt olvasni, ami le van írva, és nem belegondolni másokat, akkor kiderült volna.
Ebben van valami. Radikás lépést azonban a Hamasz tette meg
Nekem nem úgy tűnik. Szerintem egyértelműen látszott, hogy Abbasz melyik pillanatban kapta meg a nemzetközi garanciákat a koalíciós kormány felszámolására, és a végleges szakításra. (míg a Hamasz vezetését láthatóan váratlanul érték az események, különösen, hogy de facto az arab államok is kihátráltak a koalíció mindenáron történt fenntartása mögül.) ... nem véletlen, hogy ők még mindig teszik a felhívásokat a békétlenség beszüntetésére, meg a komoly tárgyalásokra, míg Abbaszék nem hajlandók rá. A Hamasz érdeke a koalició fenntartása volt, ahol többségen keresztül szépen lassan erősíthette a pozícióit. Végső soron Abbasznak a hatalomból való fokozatos kiszorulást elkerülendő, valóban ez a radikális fellépés volt az egyetlen esélye.
