Hátha valaki nem tudja...

"Június 21-e van. Az utólagos orvosi vizsgálat ezt a dátumot jelölte meg
1940-ben, hogy legnagyobb valószínuséggel ekkor halt meg - önkezétol, vagy
idegen kéztol, máig nem tudni - Willi Münzenberg, akinek holttestét -
kötélcsomóval a nyakán - 1940. október 22-én fedezte fel két vadász kutyája
a franciaországi Grenoble melletti kis Montagne nevu falucska erdejében.

Nagyon kevesen tudják, ki volt ez az akkor középkorú férfi, aki, és akinek
csapata nélkül, talán Európa és a világ nem úgy nézne ki, ahogy ma kinéz.
Lássuk csak.

Willi Münzenberg német radikális kommunista volt, akit Karl Radek, a
radikális lengyel kommunista, Felix Edmondovics Dzerzsinszkij honfitársa és
barátja ajánlott Leninnek, még az 1917 utáni idokben. Münzenberg Lenintol
feladatokat, utasításokat és pénzt (vajon honnan származó!) kapott, hogy
visszatérve Nyugat-Európába kis csapatot szervezve maga körül, s beépülve a
nyugati világ értelmiségi köreibe fordítsa vigyázó szemüket, ne Párizs,
hanem a vörös Moszkva felé, s tegye szalonképessé, elfogadottá, követendové
a vörös rendszert, bármennyi áldozat is szárad annak "lelkén".

És Münzenberg ment, s tette a dolgát. Nem is rosszul, az eredmény ma is
tapasztalható!

A (kétségtelen) tehetség, meg a Lenintol kapott pénz, sok pénz, megtette a
magáét, kiváló csapat szervezodött körülötte: Otto Katz, Marlene Dietrich
késobbi élettársa, akitol Dietrichnek gyermeke is született, s akit a
csehszlovákiai Slansky perben végeztek ki késobb, Dobos László, aki Louis
Gibarti néven muködött, s talán nincs olyan kémszervezete a világnak,
melynek nem dolgozott, s akinek személyét ma is homály fedi, Alpári Gyula,
vagy Theodor Maly, azaz Mály Tivadar, és sokan mások. (Mennyi magyar,
akárcsak a cári család gyilkosai között!)

Ez a kis, de nem eredménytelen csapat nyugati értelmiségiek tucatjait tette
a szovjet rendszer megszállottjaivá: André Gide, Sartre, Hamingway, G.B.
Shaw vagy Romain Rolland, akinek M. P. Kudaseva hercegno személyében szovjet
KGB-s ügynök feleséget varrtak a nyakába, persze tudta nélkül. Felhasználtak
mindent és mindenkit a "cél" érdekében, így a két anarchista olasz
vendégmunkás Sacco és Vanzetti bunperét is, s mindent, ami erre alkalmas
volt, beleértve az 1921-es több millió áldozatot követelo volgai éhínséget
is. Az eredményt sajnos napjainkban is látjuk!

Aki bovebben szeretne olvasni Münzenbergrol és lelkes csapatáról,
tevékenységükrol, a kommunisták aljasságáról, annak ajánlom a XX. Századi
Intézet kiadásában 2000-ben megjelent könyvet, melyet Stephen Koch írt
"Kettos szerepben. Az értelmiség elcsábítása" címmel. A könyv az amerikai
szerzo Münzenberg özvegyével, Babette Gross-al 1989-ben készült interjúján
alapszik, sok-sok lábjegyzettel, melyek sokszor érdekesebbek, mint maga az
interjú.

Elmélyült, alapos, odafigyelo olvasást kívánok, melynek végén talán
érthetové válik, miért szakadnak szét és torzsalkodnak egymással a nem
kommunista pártok és civil szervezetek, de a lidérces rémálmok elkerülésére,
sohasem elalvás elott olvassák a könyvet, és csakis DEDALON, vagy más eros
hányingercsökkento bevétele után."


Dobai Miklós