... persze, a valaki@freemail.hu nagyon is „fal cím”, szerintem is. Ám, ha ennyire elvből nem olvasgatod a Radnóti vendégkönyvét, idézem az ominózus bejegyzést:

„Én is aggódom a Radnóti miatt. Egyre kevesebb kedvem van jegyet váltani. Mindössze két darabot sikerült megnéznem ebben az évadban. Nem az olyan savanyúuborkák elszerződése árt a Radnótinak, mint SchellJucié, hanem a téves szereposztások (Lulu), a nem megfelelő szinészvezetés és darabválasztások, valamint a középszerű rendezések. Egyébiránt köszönöm a kedves tájékoztatást, de néhány színész karrierjét én is évek óta figyelem, mi több a Cyranót is láttam, ugyan csak videón. Továbbra is fenntartóm, hogy Szervét Tibornak nem tesz jót, hogy ennyire felkapták. HOvá tünt az a csibészes mosoly és a zavarbaejtően szerény meghajlás? Az Alföldi műsorban is egy kissé unott, jóllakott, önmagával túlzottan elégedett ember volt látható, aki nem tudott sokat hozzátenni az amúgy is harmatgyenge műsorhoz. A Jung életét elénk táró darabnak nem sikerült megfejtenem a mondanivalóját és az ebből adódó kellemetlen érzést a szinészi játékok sem tutdták feledtetni. A Szervét által rendezett darabnak pedig nem a közepes rendezés a fő baja, hanem, hogy nincsen csattanója, vagy ha van is, előttünk mindvégig rejtve maradt.” http://www.szinhaz.hu/cgi-bin/radnoti/radgbook.cgi?view

...és még egyszer a 'valaki@' bíráló megjegyzéseiről:

Ahhoz, amit két darab megtekintése után írt a Radnótiról ilyen epésen és sommásan, nem tudok fűzni semmit, ezek „belterj” kérdések.

Kritikusunk SzT-ről szólva, a Cyranora emlékezve hiányolja, hogy „HOvá tünt az a csibészes mosoly... ” nos, az elmúlt tíz évek után ezt bárki, bármelyikünktől, így akár valaki saját magától is megkérdezhetné... Az akkori fiatal jogász és kezdő színész zavarba ejtően szerény meghajlása pedig ma már inkább mulatságos lenne.

Arról, hogy az Alföldi műsorban csak rá volt érdemes figyelni, már írtam a 4599-es hozzászólásban, sőt idézhetném tovább, hosszan a példákat is.

A Jung életét előtáró darabban sem a színészi játékkal volt gondja valaki@-nak.

A Colombe csattanója? Ha a darabot Schiller írta volna, bizonyára hosszabb ideig tartottak volna a szegény lány romantikus érzelmei, és csattanhatott volna a váltása. Anuilh azonban inkább a színház ellenállhatatlan varázsát mutatta meg - és ez nagyon is benne volt az előadásban.

Végül: arról a valaki@freemail.hu-ról, aki a múlt és jövő nélküli, arctalan felhasználónév mögé bújt, nem tudhatjuk, milyen minőségű saját munkái alapján ítél ilyen sarkosan - és vajon mekkora a szavainak hitele?