A számlák élre vasalva "születnek"

2007. június 14. 14:46 | Forrás: STOP nyomtat | elküld

 

Jó Eörsi Mátyásnak. A szabad demokrata frakcióvezető ugyanis még tud hinni. Nagy erény ez uszkve 17 év aktív politizálás után. Én már nem hiszek.

Ma reggel a közszolgálati tévé reggeli műsorában újra téma volt a SZÁMLA. Így csupa nagybetűvel. Az obligát kérdés így hangzott: a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivői testülete, országos elnöksége, vagy bárakármilyen döntéshozó szerve megkérdezte-e a liberális miniszterektől: Ön, vagy bármely kollegája dőzsölt-e az adófizetők pénzén magán-, vagy pártrendezvényen? Ez alkalommal a sütiért, pogiért, kisfröccsért, vagy bármi másért elcsalta-e az áfát?

 

Eörsi Mátyás szerencsés volt. A legutóbbi ügyvivői testületi ülésen nem vett részt, de magánemberként megkérdezte a Pannon Pumát. Kóka János megnyugtatta: higgyük el neki, hogy egy fia betű nem igaz a sztoriból. És Eörsi elhitte. Elhitte, hiszen Kóka megbízható, jó káder, aki egy másik európai formátumú politikushoz hasonlóan még egyszer sem füllentett. Eörsi amellett, hogy európai formátumú politikus, szelektív memóriával is rendelkezik.

 

Csak egy dologra szeretném emlékeztetni Eörsi Mátyást, nem megakadályozva naivitását. Mondjuk laza ecsetvonásokkal árnyalnám a Kókába vetett magabiztos hit alapjait. Történt egyszer, hogy a Fodor Gábor-Kóka elnökaspiránsi vitában utóbbi azt találta mondani: egyházpolitikai ügyekben rendszeresen egyeztet Erdő Péterrel. S ezt megismételte a köztévében is. A bíboros viszont szűkszavúan csak annyit szögezett le közleményében, hogy egyszer, jelentős idővel ezelőtt találkozott Kókával.

 

Hogy ezt most miért citáltam ide? Mert Kóka legalább egyszer már megbukott. Megbukott, mert az általa kimondott szavak, még a politikusokra méretezett igazságszita igencsak ritka lukain is átzuhantak. De megbukott a számlával is. Az azért mégsem lehet véletlen, hogy ugyanaz az intézmény alig egy hónap leforgása alatt két teljesen különböző tartalmú nyugtát tud kiadni, amin gyakorlatilag a papíron kívül egyetlen adat sem egyezik. Sőt. Az is mindennapos, hogy a magán habzsi-dőzsi nem elszámolásra kért számláját élére vasaltan őrizgeti tárcájában.

 

Azért csak elkérném tőle - mondjuk - a legutóbbi könyvvásárlásának nyugtáját. Vajon az is ennyire tip-top állapotban kerülne elő a belső zsebből? Vagy azon azért lenne egy-két gyűrődés? Már, ha egyáltalán megőrizte. Jól van, na. Az éhe a kultúrának valószínűleg nem milliós tétel még a pannon pumánál sem. Persze az éhe a hatalomnak már más tészta. De ebben az ügyben nem is a kimondott szavak gyanúsak, hanem a kimondatlanok.

 

Miért van, hogy senki nem beszél? A hírbehozott kávézó, a Tranzit (azért ez beszélő név, nemdebár?) tulaja éppúgy karthauzi szerzetesnek tűnik fel, mint a másiké, a Columbusé. Érdekes, a szoftvercégnek sem nagyon akaródzik nyilatkoznia, amióta az adóhatóság kioktatta a számla tartalmáról, elkészítésének körülményeiről. Nem beszél az újság sem, igaz ők már megszenvedték saját sorsukat. Értem én: nem adják ki a kricsnit, ahol történt. De most, hogy már utcára kerültek, talán a minisztert nem kéne védeniük.

 

Még akkor sem, ha Kóka önként vállalt védekezésével magára húzta Csekonics báró szerepét.

 

Utóirat

A történet legszomorúbb része nem is kötődik az ominózus számlához. Csupán csak adalék. Történt, hogy tankoltam. Hol másutt, mint a legnagyobb hálózatnál. 4800 forintot kóstált a benzin. Kártyával fizettem. Mondtam a szőke tüneménynek, hogy 5000 forintot húzzon le róla. Mire ő szomorúan: nem tehetem, azok az idők már elmúltak. Hát igen, versenyszféra. Csak az a baj, hogy a politikában 17 éve nincs verseny.

Szerző: bakácspé