Képzeljétek el, van egy sünink. :-) Este lent üldögéltünk, amikor átszaladt keresztben a kerten, és eltűnt a tavasszal lemetszett szőlővenyige-halomban. Most már értem, miért kaparhatott ott pár napja a szomszédék nyugdíjas vérmérsékletű :-))) kutyusa (aki bejáratos hozzánk). Olyan furán szaglászott arrafelé, és a fogával próbálta szétszedni a keszekusza vesszőket. Akkor még azt hittem, hogy az árnyékban heverészőhelyet alakítgat magának.

Szívem szerint úgy benéznék a vesszőhalom alá, de félek, hogy esetleg kicsinyei vannak, és akkor elriasztom. Szerintetek óvatosan kémkedhetek? :-)