Szia Delirium!

Részint köszönöm, hogy ezeket - nekem címezve - megírtad (bár egy privát mailben inkább el tudtam volna képzelni mindezt; legalábbis ha velem történne mindez, ezek nem volnának publikus infok), részint mi mást is kívánhatnék egy barátomnak, mint csak a legjobbakat (legfőképp szerencsét!), amiket csak elképzelni tudok! Jól látod, én ugyan szkeptikus és menthetetlenül makacs, lehetetlen alkat vagyok, de mivel nem vagyunk egyformák, ami nálam nem működik, az miért nem működhetne másnál? Az ösztöndíjhoz külön gratulálok, elhiszem, hogy ez a sikerélmény önmagában is motivál és ezzel elérhető közelségbe került a Maslow-i piramis csúcsa! Egyszóval örülök, hogy érzel magadban motivációt, erőt és lendületet, kérned sem kell, hogy drukkoljak ehhez! Naná! :-) Remélem, találkozunk addig még többször is. Ráadásul még mindig nem mondtam le egy közös Frankfurt-kiruccanásról (akár kocsival, akár repülővel) a Schopenhauer-múzeumba... Már ha érzel affinitást ehhez és persze a büdzsé is megengedi... ;-)