Szia Hurrá!
Azt hiszem én elértem a szakadék széléhez és döntenem kell (lásd 346. hsz). Mivel már annyi fájdalom, szenvedés, szomorúság nyomja a vállamat, hogy lassan alig bírok vele; így eldöntöttem, hogy felveszem a harcot és leküzdöm; minden erőmet bevetve. Mint írtam neked (és hasonlóan hozzád), bennem most érte el a csúcspontot a szenvedés és természetesen egy nő áll a háttérbe:). A lényeg elkezdek kiutat keresni, mivel eldöntöttem, hogy nem most akarok meghalni (majd akkor, ha józan vagyok és az érvek dominálnak bennem és nem az érzelmek). Két könyvet forgatok a kezembe: 1. Földényi: Melankólia; Dr. Bakó Tihamér: Titok nélkül - lélektani vizsgálódások az öngyilkosságról (- ezt a barátnőmtől kaptam a tisztázó találkozónkon:). Emellett beállítok egy napi ritmust és elkezdek visszafordulni a keleti mániám felé és elővenni a tibeti+szanszkrit szövegeket, amikből erőt és megértést kapok. Elhatároztam, hogy kitartok és mindent beleadok (az elmúlt napokban ez óriásit is javult és most bizakodó vagyok.) Tudom, hogy nem igazán hiszel ebbe, de azért kérlek drukkolj, hogy sikerüljön!!!:) Okt. 1.-től pedig végre elhúzok oda, ahol talán össze tudom szedni magam. Megkaptam az ösztöndíjat Bécsbe (Institut für Südasien-, Tibet- und Buddhismuskunde) egyenlőre 4 hónapra, de valószínűleg 2 szemeszter lesz belőle.

Mindezt azért írtam ide bele a saját topicomba, mert úgy éreztem ide kell írnom és azért is mert ha olvasom ezt a topicot, akkor talán - ezzel az üzenettel - erőt is nyerek

D