About fényképezés….

„Utálok különösen tájakat, kisebb mértékben városokat fényképezni. Úgyse azt látom a képen, amit én láttam” – nna, ez az! …de talán nem is a perifériás látás miatt, hanem amiatt, hogyha én egy tájat, várost, miegymást lefényképezek, akkor valami visszavonhatatlanul elveszik belőle. A LÉLEK! Ledegradálom azt, amit lefényképeztem. Egyszerű képeslap, leporelló válik belőle, valószínűleg gyengébb minőségű, mint amit az ajándékboltban megveszek.
2 dolog jut eszembe:
1.) Erzsi néni
Nem vagyok vevő az Erzsi nénis képekre. Mit értek ezalatt? „Voltunk külföldön, gyertek át, nézzétek meg a fotókat, diákat, videokat! Átmegyünk. Kényszerűen feszengünk a XY család nyári élményein. Erzsi néni a Sagrada família templom előtt. Templomból legalább a torony látható, mert Erzsi néninek széle-hossza egy… Erzsi néni fogódzkodik a Monte Carlo helységnévtáblába (szerencsére jól oda van betonozva), Béla bácsi pancsizik a habokban (jó, hogy van felhajtóerő), Erzsi néni teveháton pózol a sivatagban (teve rogyadozó térdekkel)…. Nem részletezem, ismeritek. Ezek a fényképek nekik családi ereklyék, másnak viszont semmit sem mondanak. Huh, remélem, senkit sem sértettem meg, bocsi!!!!
Ha elutazom, néha, a rend kedvéért elviszem a gépet. Ellövök egy-két fotót. Aztán tele van a fiók az előhívatlan filmekkel. Tovább már nem érdekel. Amit a fejemben haza tudok hozni, az nekem elég.
2.) Más…
Óvodai anyáknapja. Anyák meghatódottan ülnek. Próbálnak kilesni apák mögül, akik felhúzott kakasú videokamerákkal és csőre töltött vakus gépekkel feszülő arcizmokkal várják a „legjobb pillanatot”. De mondhattam volna esküvőt is. Vagy keresztelőt. Ellőnek egyetlen mozzanatról vagy 10-20 képet. Miért? Miért nem elég egy-két kép arról az óvodai anyáknapjáról? És ha elkészült a kép, talán átélhetnék az eseményt ők is. Megélhetnék. És hagynának minket is nyugodtan megélni. De ők birtokolni akarnak. Ha valami nem kézzelfogható, akkor birtokoljuk úgy, hogy belegyömöszöljük egy dobozba.
„Megvolt az esküvő, ellőttem vagy ötszáz képet” – dicsekszenek. Nem az van emögött, hogy baromi drágába volt nekem ez az esküvő, a tortát, kaját megették, virág elhervadt, ruha vissza a kölcsönzőbe, közben meg el is váltunk. De a képek, azok itt vannak a dobozban!!!!! Valamit csak megmentettem!!!
Könyörgöm, éljük már meg azokat az eseményeket. Ne csak fizikailag legyünk ott, lélekben is!
DE:
Amit te csinálsz, domi nick, az más!!!! Nem tudom ki mondta, talán Roueassau, hogy: a művészet a valóságnak a művészen átszűrt képe. Ha egy képen nem jön át az, aki azt a képet csinálta, akkor az csak fizika. Tudta kezelni a technikát, és csinált egy tényriportot. Így néz ki, és kész. Tehát a művészi fotók jöhetnek nálam. De az más. Az olyan, mint a többi műalkotás, egy festmény, egy szobor, satöbbi, csak más eszközzel készült. Imádom a jó portrékat. Idős emberekről, gyerekekről szenzációs fotókat lehet készíteni. Egy időben fekete-fehér művészi fotókkal akartam dekorálni a szobám falát, de valahogy nem találtam meg a forrást, hol lehetne ilyen képeket szerezni. Aztán nagyon szeretem a jó természetfotókat, és ott vannak a sajtófotók (NEM a paparazzi-képekre gondolok).

Szóval tényközlő fotókat nem, művészi fotókat igen-igen-igen!!!!