Azért ezzel is vitába lehet szállni.

Az Ószövetség történeti könyvei, sőt részben a próféták is ismertetik azokat a jelenségeket, amelynek során az izraeliták eltértek a Mózes, ill. végső soron az ÚR által kijelölt szigorú monoteizmustól.

Még maga az Első Templom építtetője, Salamon király is a bálványimádás bűnébe esett élete vége felé, amikor számos felesége és ágyasa kedvéért megengedte az idegen istenek, ill. bálványok imádatát a Jeruzsálem melletti magaslatokon.

A királyság kettészakadása után pedig főleg az északi országrész, Izrael királyai és lakói jártak elöl az ún. "bálványimádásban".

Az Ószövetség is megemlékezik róla, hogy Bételben egy pogány vallási elemeket is befogadó szentélyt hoztak létre, ahol Jahvét egy aranybika képében imádták.

A próféták működése ellenére az északi országrészből az asszír invázióig nem is sikerült kiirtani a politeista praktikákat.

A déli királyság, Júda sem volt teljesen mentes ezektől a tendenciáktól, bár ott a VII. században Jósiás (Yoshiyahu) király vasszigorral vetett véget a szinkretista törekvéseknek.