Időnként - főleg mikor valamiféle választások nem úgy sülnek el, mint ahogy a jobb oldal elképzelte - megjelennek olyan hangok, hogy egyesek valamiféle végzettséghez kötnék a véleménnyilvánítás jogát, vagy hogy kinek a szavazata mennyit érjen, bizonyára mindenki találkozott már ezzel.

Érdekelne, hogy a jelenleg előttünk álló népszavazások kapcsán nem merül-e fel ezekben a véleményalkotókban semmiféle aggály a véleménnyilvánítók (a nép)

hozzáértését illetően?

 

Természetesen bármikor bármilyen népszavazásra feltett  kérdéssel kapcsolatban nyilván meg lehet találni azokat a - nem a hétköznapi ember kompetenciájába tartozó szakmai - kérdéseket, amelyek felmerülhetnek az esetleges döntés kapcsán. Pl. válasszunk-e közvetlenül köztársasági elnököt? Ma már a valamennyire is tájékozott ember előtt világos, miért alakult úgy, ahogy-  ennek a kérdésnek a szabályozása.

 

De a jelenleg népszavazásra feltett kérdések zöme már nem áll messze attól a szinttől, hogy általános kérdésként tegyük fel: akarunk-e adózni? Kétségem sincs felőle, ehhez a kérdéshez a lehető legkevésbé értő emberek a lehető legnagyobb kompetenciaérzéssel hozzáállva hatalmas lendülettel nyilvánítanánka véleményt.

 

Nem érezzük úgy, hogy valahogy elment a hajó egy szörnyen populista, dedós irányba?

Kérem, nézzenek magukba jobb oldali értelmes emberek, hogyan értékelik magukban bizonyos embertömegek ezen kérdések kapcsán majdan kimondott véleményét? A kérdésről döntenek majd az emberek, vagy arról, hogy megyünk, mert a Viktor tette fel. Van ennek így értelme? Vagy még inkább úgy kérdezném: miért hazudjuk azt, hogy az az értelme, aminek hívjuk? Pártszimpátia-nyilvánítás? Vagy mi a fene? Mi köze ennek ahhoz a szakmai kérdéshez: helyes-e, ha van tandíj, vagy nem.

Hát nem egy hazugság ez? Tömegbolondító hazugság. Csak a legnagyobb ordenáré hazugságok akkorák, hogy esetükben általában már a fától nem látjuk az erdőt.