Balaton partján hajnali giccsben

Csak a rigók szava figyeli ki most, ma a
tóból szállót, mint reggeli kotta,
a fej-fej mellett harcba indulót,
s zeng néki harci indulót.

Csak a fény ezüstje tény ma,
süllyed a jól kigondolt téma,
itt, most tőled terhes a fejem,
gondolataid szépen megfejem.

Undorít, mégis teszem, a locsogás,
a sok, érted, néked csobogás,
a kesze-kusza mondatok,
életedből zárva, mit hagyok?

Mélyem a szótól várandósan kérlel,
tedd idegenségem jól el,
ne maradjon köztünk más hiba:
csak a pókhálók mézes illata.

Jó, így, hisz itt vagy,
rég szól, bíztat
az a dal,
az a szó,
jó a
tó,
mint
az az
itató, mit
a rigó talál,
mielőtt jönne
hozzá a halál.