A kerekasztal-beszélgetést elolvasva az az érzésem van, hogy mindenki nagyon okos, nagyon ért mindenhez, pontosan tudja, hogy mit kellene csinálni, de a kisujjukat nem mozdítják azért, hogy történjen is valami.

 Biztos igaz is, amit Raskó állít, hogy Amerikához képest a magyar gazdák egy része biosertést nevel, de attól az még szerintem nem az. Csak jobb esetben mi tényleg nem nyomjuk tele az állatokat hormonokkal, vegyszerekkel, teljesítményfokozókkal. De biztos vagyok benne, hogy sok gazda igen.

 Nemrégen volt egy film a Spektrumon, Jamie Oliver egyik közeli barátjának küzdelméről szólt ( Jimmynek malaca van), aki vett vidéken egy tanyát, hogy ő különleges fajtájú disznókat neveljen, és ebből tartsa fenn magát. Ott a disznók kint szaladgálhattak az erdőben, nem voltak 10 nm-re bezárva, jó minőségű táplálékhoz juthattak, különleges elbánásban és figyelemben volt részük.

 Persze a kiváló minőségért sok fontot kellett (volna) fizetni, de az angolok sem szeretnek sok pénzt költeni az étkezésükre, így küzdelmesen indult a business. Kóstolókat, termékbemutatókat kellett tartani, hogy mennyivel másabb is a Jimmy malaca, s az abból készült kolbász, sonka, hús, mint a "hagyományos" malac esetében.

 Végülis sok küzdelem, munka és többtízezer font befektetés után megnyitotta az üzletét a srác, de nem tudom mennyire lett volna sikeres, ha nem a jóbarát sztárszakács Jamie Oliver arcával, közreműködésével, hathatós segítségével indul el a dolog. S nem tudom, hogy mi lett a sorsa az üzletnek azóta...

 Szóval külföldön sem könnyű a minőségi árukkal boldogulni, mégha van is propaganda.

 S azt mondja Raskó, hogy itt van a kiváló magyar élelmiszer, de ezt nem tudja a külföldi vevő, mert nem reklámozzuk.

 Szerintem meg így is sok szuper termékünk hagyja el az országot, lásd libamáj, nyúl, tokaji bor, piros paprika, mangalica, hogy csak a legismertebbeket említsem.

 S cserébe hozzánk ömlik be a szemét áru. Szabó Gellértnek volt is egy idevágó mondata, amire Raskó nem reagált semmit: " Raskó úr nálam talán jobban tudja, miért kell például eltűrni, hogy az uniós termékek domináljanak a magyar piacon, amikor mi sokkal jobbat is elő tudunk állítani...".

 De hát hogy is merne erre válaszolni az az ember, aki az angol érdekeltségű Royal Tokaji Borkészítő Kft. ügyvezetője.

 Pedig érdekes lenne megtudni, hogy miért vagyunk ennyire birkák.

Lényeg az, hogy egy újabb cikk, amiben a sok okos ember anekdotázott a múltról, tudja mi volt, mi lenne a jó a vidéki parasztságnak és falvaknak, de a döntéshozókig úgysem jut el a hangjuk, vagy ha el is jut, a magasabb érdekek megakadályozzák, hogy bármi is történjen ebben a "böszme" országban.

 Ahogy Kajner Péter mondta: "A vidékfejlesztési támogatások elosztása során az elmúlt években az egyébként is tőkeerős rétegekhez jutott a pénz, míg a vidék valódi fejlődését szolgáló célprogramokra, a kis-és közepes gazdálkodók megerősítésére alig valami."

 Amíg ez így marad, hiába akarunk jó minőségű sertést, marhát, csirkét enni, hiú ábránd.  

 Sok-sok Jimmyre lenne szükségünk. Első lépésben.