Egyetértel enelennel.

 

Én személy szerint "mindenevő" vagyok könyvben. Kedvenc szerzőim közé tartozik Lőrinc L. László, Vavyan Fable is (csak azért hozom őket példának, mert enelen is írta). Igazából most is tőlük olvasok (rásandít az íróasztalára). Sőt továbbmegyek, majdnem az összes művük megvan (elnéz a polcra, mely roskadozik a könyvektől).

 

Ezen felül sokféle fajtájú könyvet olvastam, olvasok, olvasni fogok: szépirodalom, vers, történelmi regény, scifi, fantasy, filozófiai, romantikus, stb. Hadd ne soroljam fel az összeset. Nekem ugyanúgy tetszik Dante Isteni színjátéka, mint Tóth Árpád versei, vagy éppen Stephen King vagy Nora Roberts regényei közül valamelyik. Néznétek meg a könyvespolcot... Amiket felsoroltam, mindegyik témájúból van jópár.

 

Én felvállalom, hogy fanfic rajongó vagyok, pontosabban Harry Potter rajongó, de ez mellett manga és anime rajongó is (és akkor még nem említettem a többit). Sőt BÜSZKE vagok rá!!!!

 

Az igazat megvallva amióta fanficet és ehhez hasonlókat olvasok, jobban érzem magam. Ha pontosan akarom kifejezni magam, akkor azt mondanám, hogy TELJES lettem általuk. Sokkal jobban szeretek elmerülni a fantázia (de még ha csak a könyveket említem) világában, mint a valóság ridegségében.

 

Nem akarok megbántani senkit se, de tényleg sok olyan sztorit lehet találni, ami kifejezetten "szemét". Könyvben is olvastam már rosszat, silányat, stb. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden könyv, rossz könyv.

 

...ez a HP-s múlt... *pirul* Hát, Istenem, mindenki kezdi valahol... Valahol tényleg el kell kezdeni. És ez mindig így van.

 

Az egészről az a véleményem, hogy mindig lesznek olyanok akik nem fogják szeretni, amit te szeretsz, de nekik nem azt kellene kidomborítani, hogy mit nem bírnak, hanem azt, hogy mit kedvelnek. Nem kell szégyelni semmit (jó azért ne essünk túlzásba, de mindenki érti mit akarok mondani). Még egy idézet kedvenc írónőmtől: "Aki nem szokott gondolkozni, az ehelyett lázas vélemény nyilvánítással foglalkozik." (szépen kérek mindenkit, hogy ne sértődjön meg!!!)

 

Valahol egyszer azt olvastam, hogy minden ember egyéniségként születik, de epigonként hal meg (az idézet Vavyan Fable egyik regényéből van). Én azt vallom, legyünk egyéniségek, attól vagyunk emberek, hegy egyéniségünk van. De azért nem kell mindenáron mindenkinek abban hinnie, amiban nekem. A legjobb brátnőmben és bennem a könyvek szeretete a közös, és EGY közös írónk van, de attól is más más regényt szeretünk. Nagyjából hasonló az ízlésünk a könyveket illetően, de még soha nem volt belőle problémánk ( most csak a könyv példát hoztam, de lehetett volna más is).

 

Én is "húztam"  már le novellát, regényt, verset, stb. De belegondoltatok már, hogy milyen nehéz írni? Én még a naplómat se tudtam befejezni, nem hogy egy regényt írni. Bár már átfutott az agyamon, hogy írjak valamit, de az nem olyan egyszerű. Az ÍRÁS ALKOTÁS. Tehetség kell ahhoz, hogy alkossunk.

 

A tehetség titka: "Ő is ugyanebben a világban él. s mégis mindama szépet, rútat, kedveset és torokszorítót, amit ő megláttat velünk, nélküle tán észre sem vennénk." (nem emlékszem hol olvastam, de igaz)

 

Végül csak azt szeretném, hogy ".... az úton .... szívre is szükség van..."