Még csak annyit, hogy mi még mindig valahányszor kellett, adtunk hálapénzt. Tudjuk mi a rend. Mert nem szerettem volna, ha az anyám (nyugodjék békében) lába a műtét után is fájjon... nem szerettem volna, hogy ottmaradjon a műtőasztalon, aztán jöjjenek ki sajnálkova, hogy sajnos előre nem látható események, vérrög blablabla...

Adtunk a szüléseimnél is, mert nem akartam, hogy esetleg úgy járjak mint a sógrnőm, aki előttem egy évvel szült, és hagyták 36 órát vajúdni, "mert a szülés az egy egészséges folyamat, abba az orvos ne szóljon bele", aztán megszületett a kislny szilvakéken, agyvérzéssel, és hálistennek meg is halt azon nyomban, mert ha életben marad, nem lett volna semmi belőle, csak egy növény...

Adtunk a lányom szülésénél is, mert egyszerűen nem is mertünk nem adni.. éppen ez a baj már, hogy az ember már nem is mer nem adni ilyenkor, mert akkor úgy jűr mint szerencsétlen nászasszonyom, és kheiron még be is írta, hogy igen, igen!!!

És ha úgy hozza a sors, akkor adni fogunk továbbra is, mert túlélők vagyunk és nem forradalmárok - csak éppen közben hányongerem van az egésztől, és egyre inkább úgy vagyok vele, hogy a hátuk mögött leköpdösöm az orvosokat a mentalitásuk miatt... és magamat is szgyellem, hoyg nem merem megszakítani ezt a kurva káros foylamatot.
Ez van.