Lehet, azért szeretem az angol kertet, mert franciát még nem láttam. Érdekes, amit írtál a színek véletlenszerű keveredéséről, és hogy kedvükre nőhetnek, nincsenek tornasorba állítva. És hogy nem kell mindig szépnek lenni egy kertnek.

Gondolom, mindenki rengeteg kertes képet nézeget közülünk, hogy próbáljon valamit ellesni, megragadni a lényegét, hogy miért tetszik, és miért pont az.

Azt gondolom, hogyha megnézünk egy romantikus kertet, ahol látszólag teljesen véletlenszerűen keverednek a különböző színek és formák, és az összhatás annyira buja, hogy már nem lehet tudni benne a virágok pontos helyét, mert hajlanak-tekeregnek-ölelkeznek... De sokszor egy ilyen hatás elérése mögött baromi nagy tudatosság van. Én imádom ezt a fajta kompozíciót, de tényleg nagyon-nagyon nehéz megcsinálni. Hogy természetesnek hasson és ne érződjön rajta a verejtékes munka... Mindennap tanulunk valamit a természettől. És sokszor az elkövetett hibáinkat csak a következő szezonban korrigálhatjuk....