Ma megint zokoghattam volna.
Tegnap este szemerkélö esöben kiástam az estikéket.
Tavalyi elhullott magból keltek ki, és csodás illatot árasztottak - A KERT VÉGÉBEN.
Beültettem egy konténerbe, a házhoz közel, és orromban az illatukkal aludtam el.

Ma reggel siralmas látvány fogadott.
Igy van ez.
Az ember álmodozik, aztán...
De ki tudja? Talán mégis megmarad?