Már megbocsáss, de akkor itt most az orvosírnok maffiáról és/vagy egy nem túlzottan empatikus adminisztrátorról van szó... (amúgy a sztori első verziójából ez ugye nem derült ki)

>És nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy "ez a gyerek csak pénzbe kerül, menjen haza meghalni és kész" elv vezette azokat az "emberséges orvosokat", akik ezt a dolgot intézték.<

Én meg nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy tájékozatlan és/vagy rosszindulatú vagy...

Mindazonáltal sajnos akad tuskó kolléga, bár a többségük inkább frusztrált és kiégett. Viszont szerény véleményem szerint, figyelembevéve a munkakörülményeket, a munka mennyiségét és a szakma műveléséhez szükséges személyes (és családi) áldozatvállalást ezért a megbecsülésért (anyagi+erkölcsi) sajnos a jó modort (bármennyire is fájdalmas), reálisan már nem lehet elvárni... ez van, ezen kell változtatni.

üdv,

deckard