Nemrégiben jelent meg egy könyv Margaret Atwood: A szolgálólány meséje.

A történek röviden: a 21. században az USÁ-ból a Gileád Köztársaság nevű vallási ultrakonzervatív katonai diktatúra lesz. Mivel a folyamatos környezetszennyezés és az atomerőművek szivárgása miatt a nők jelentős része terméketlen lesz, azokat a nőket, akik még nem terméketlenek, átnevelő intézményekbe küldik majd kirendelik olyan vezető és érdemes férfiakhoz, akiknek a felesége nem tud szülni.

A példa a Bibliából való, amikor Ábrahám feleségének Sárának nem született gyermeke, ezért Sára azt mondta a férjének, hogy itt van ez szolgálólány Hágár, menj be hozzá, és majd ő szül neked gyereket. Így is lett, aztán mikor megszületett a gyerek, Sárának nem tetszett a helyzet, mert hogy így most ő "kisebb lett". Erre azt mondta Ábrahám, tiéd szolgáló, azt csinálsz vele amit akarsz.

A hősnő egy ilyen szolgáló, ő meséli el a történetet, ami szerintem max. egy novellához lenne elegendő, nem egy 350 oldalas regényhez. Kb. a 200. oldalon történik végre valami, addig csak lassú kínlódó helyzetképek, belső vívódások, töredékes flash-back-ek, nagyon lassan derül ki hogy mi is az alaphelyzet (a fentebb leírt egy bekezdésem kb. 250 oldalt spoilerez el). Ráadásul elég torzó is történet, ezt a végére biggyesztett 'áltanulmány' valamennyire csökkent, de legalább ugyanennyi új kérdést is felvet.

A könyvből nem túl sikeres film is készült 1990-ben Volker Schlöndorff rendezésében, nálunk is vetítették jó ideig.