"emberiség túlnyomó többsége beveszi azt a mesét, hogy az egyén szabad akarattal lett megteremtve"

 

Mivel az akarat szabadsága értelmezhetetlen anélkül, hogy megmondanánk egy létező függőséggel szembeni viszonyát, a szabad akarattal való teremtés elve így valóban mese. De ha megmondjuk azt, hogy szabad-e az akarata Isten akaratától, akkor erre a kérdésre már lehet konkrétan válaszolni. És ha cselekdhet Isten akarata ellen az ember, akkor már a szabadság kérdése felmerül, amennyiben pedig Isten akaratától függetlenül dönti el szándékait és terveit, (nem csak vele szemben), akkor kifejezetten szabad akaratáról beszélhetünk. De nem hagyható figyelmen kívül az a függőség, amennyiben az ember akarata ugyan független, tehát szabad az Isten akaratától nem jelenti azt, hogy nincs függésben emberi hatalmak, politikai uralmak akaratától, vagyis az akarata nem szabad, döntéseit nem maga határozza el, hanem felülről adatik meg néki.

 

"az eleve elrendelés tana, sehol nincs jelen a Bibliában, kivéve Pál Apostol "tévedését", az úgy lehetséges, hogy nem ismered az Írásokat"

 

Én hivatkoztam a Bibliából egy apostoli tévedésre, ami a fazekas tisztességre és gyalázatra szánt edényeit a fazekas akaratával eleve elrendelte. Te mutass ezen kívül más helyre a Bibliában, ami az eleve elrendelés cáfolatával vagy igazolásával foglalkozik, ha ismered az írásokat.

 

Különös tekintettel a Bibliára, nem pedig Luther, Erasmus, vagy a Gottschalk Karoling-rendi szerzetesre.

 

"Hasonlóképpen végigvihetjük a predesztináció bízonyítását, amennyiben ez szükséges."

Szükséges, mivel egyellőre nincsen bizonyítva. Hogy a katolikus egyház a Gottschalk Karoling-rendi szerzetest az eleve elrendelés tanáért börtönbe tartotta, még nem bizonyíték az eleve elrendelés igazára.

 

Maga a predesztináció abból a hamis alapelvből indul ki, hogy az ember és az Isten viszonya nem képzelhető el másképp, csaki az ember engedelmeskedésének megteremtésével. A predesztináció állítása szerint az ember alapvetően engedelmeskedésre lett teremtve, azaz a bűnbeesés ennek megszakítását eredményezte, akkor az engedelmeskedés visszaállítása alapvető követelmény. Az ember engedelmeskedése Istennek pedig nem működhet másképp, mint Isten eleve elrendelésének folyományaként, hiszen nem szabad másképp cselekednie, mint amire az Isteni utasításokon és előírásokon keresztül cselekednie köteles. Cselekedeteit nem az ember maga dönti el, hanem az Isten rendeli eleve el.

Én tehát azt állítom, hogy az Istennek való engedelmeskedés elve Jézus Krisztus által cáfolva lett,  a viszony Isten és ember között nem szolgai, hanem mintegy családi, és az eredendő bűn sem Ádám kiszakadását jelenti az engedelmesség állapotából, hanem a jó és gonosz tudásának birtoklására való eljutást.