Hát igen... A második kép, ahogy a kecskemétiek kapusa, összeszorult torokkal, átérezve a pillanat fennköltségét és felismerve a talán soha vissza nem térő alkalmat, szinte átlényegülve és megrészegülve a boldogságtól és meghatottságtól, megérintheti a "játékost", s aztán - talán még fel sem tudta fogni igazán - leírhatatlan örömet érezve, egy életreszóló élménnyel gazdagodva állhat oda a csapatképhez: "....gratulált nekem... és közben rámmosolygott..." :-)))