Életem első önálló útján találkoztam ezzel a problémával. 19 évesen egy barátnőmmel befizettünk egy 10 napos görögországi nyaralásra, ami tele volt fakultatív kirándulásokkal. Aztán megszívtuk, mert érdeklődés hiányában mindegyik elmaradt. És persze 90-ben egyetemistaként nem volt annyi pénz nálunk, hogy utazgassunk. Kénytelenek voltunk stoppal megnézni, amit akartunk. Elég kalandos volt: kamionnal mentünk Athénba (kb. az ötödik megálló autóba voltunk hajlandóak beszállni, addigra feladtuk, hogy csak olyanba ülünk be, ahol nő is van, nem csak egy szál pasi, azoknak viszont eszük ágában nem volt megállni), ott egy kempingben aludtunk egy szál törülközőn a földön, sátrunk, hálózsákunk nem volt, hiszen ilyesmire nem készültünk. Azt viszont "megtanultuk", hogy a görögök tündéri emberek, többször enni-inni vettek nekünk, volt amelyik inkább 30 km-t tovább vitt a saját céljánál, csak hogy ne stoppoljunk tovább, mert veszélyes, és egy csomó olyan dolgot megmutattak, amit az itthoni útikönyv meg sem említett.