Részlet az Enmerkar és Aratta ura c. híres ószumír eposzból:
"Hajdan Subur országa, Hamazi földje, Ki'engir, Sumer, az egyenlő nyelvű,
a fensőbb erő Nagy Hegye, Ki'uri, Uri földje, ahol minden illendő megvan, Martu országa, a biztonságban nyugvó,
s ég, föld mindensége, minden jámbor nép,
145
egyazon nyelven beszéltek Enlilhez.
De azóta mostanára az úr, a fejedelem, a király,
mostanára Enki, az úr, a fejedelem, a király,
mostanára az úr, a fejedelem, a király,
Enki, a bőség ura, a szilárd szavú,
150
a tudás ura, az Ország bölcse,
az istenek tanácsadója,
a tudással ellátott, Eridu ura
szájukban a nyelvet megváltoztatta,
zavart támasztott benne,
155
az emberiség nyelvében, amely eddig egy volt."
Komoróczy: "Az 'aranykor'-ráolvasás vége a nyelvek keletkezésének mítosza. Az emberiség eszerint az őskorban egyazon nyelven beszélt, de közös nyelvüket Enki isten összezavarta. E sorokban a bibliai 'Bábel tornya' történet (Genesis 11: 1--9), amely ott is 'Sineár földjén', azaz Sumerben játszódik, alapmotívumában mezopotámiai, sumer forrásból is kimutathatóvá vált. Az 'égbe (érő) torony (vagy erőd)' kifejezéshez (Genesis 11:4) vö. a himnuszok gyakori formuláját, pl. 7,30; 15,80; 39,A. 9,16; 39,B. 24,9 stb. 165 skk."
In: Komoróczy Géza: "Fénylő ölednek édes örömében..." -- A sumer irodalom kistükre; Európa, Bp., 1970, 123--124, 370. o.
-----------------------------------------------------------
1Móz 11:1--9:
1. Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. 2. És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. 3. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. 4. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. 5. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. 6. És monda az Úr: Imé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. 7. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. 9. Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
-----------------------------------------
Tomory Zsuzsa
A BIBLIA SUMIR ALAPJAI
Professzor Samuel Noah Kramer az ékírás, s a sumir irodalom elismert tudósa, a Pennsylvania egyetem ékirásos tábla gyűjteményeinek gondnoka, valamint az asszirologia tanára, számos könyv szerzőjeként volt ismert a hatvanas években. Ezek között a University of Chicago nyomdája által 1963-ban kiadott The Sumerians című műve a sumir név eredetével, valamint a Biblia számos részének sumir gyökereivel is foglalkozik.
A sumir név eredetével kapcsolatos megállapításai számunkra fontos gondolatot tartalmaznak, melyek a sumir név ősalakját Noé Sem, illetve Szem nevű fiában vélik megtalálni. Kramer itt volt tanárának Poebelnek mindeddig mellőzött, de az ő szemében igen fontos munkájára támaszkodott. A következőkben Kramer idézett könyve szövegének részleteit hozom saját fordításomban.
298. old.:
„Térjünk vissza a sumer vagy inkább šumer név – hogy azt az alakot használjuk, mely az ékírásos okmányokban szerepel – eredetével kapcsolatos nehézségeinkre. Poebelt megdöbbentette Noé idősebb fiának, Semnek a neve, ki távoli őse volt Ašur, Elam, Aram népeinek, s mindenek felett Ebernek, ki a héberek névadója.”
A Sum illetve Sem név nyelvészeti kifejtése után a következőket állapítja meg:
„A Šem név nem az egyedüli olyan név, melyet a héberek a sumerektől kölcsönöztek végmássalhangzó nélkül. Ábrahám szülőhelyének neve Urként jelenik meg a Bibliában. De a sumir név, amint azt már régóta tudjuk, nem Ur, hanem Urim; például Ur-ban = urim-a, s nem ur-a alakban jelenik meg. Ebben az esetben is tehát a Biblia szerzői úgy kölcsönözték e nevet, ahogy azt a sumirok valóban kiejtették, olyan alkalmakkor, amikor nem követte e szót egy magánhangzóval végződő nyelvtani alak.
Ha Poebel feltételezése helyesnek bizonyul, és Šem azonos a Šumer-Sumer nevekkel, fel kell tételeznünk, hogy a Biblia szerzői, vagy legalábbis néhányan közülük a sumereket a héber nép eredeti őseinek tekintették. Nyelvészetileg szólva nem tévedhettek volna nagyobbat: a sumir ragozó nyelv, s nincsen rokonságban az elővetős semi nyelvcsaládokkal, melyeknek a héber nyelv egy része.
Ábrahám őseiben – kik számos emberöltőn át Urban vagy más sumir városban éltek – számottevő sumir vér lehetett. A sumir szellemi és tárgyi műveltség terén nincsen kétségre ok, hogy ezen proto-héberek magukba szívták és magukévá is tették a sumir életvitel számos jellegzetességét. Más szóval: a sumir-héber kapcsolatok bensőségesebbek lehettek, mint ahogyan ezt eddig elképzeltük, s a törvénynek, mely Sionból indult (Ézsaiás 2:2), nem kis számú gyökere sumir földből ered.”
292. old.:
„Semmiképpen sem lehetetlen, hogy ő [Ábrahám] és családtagjai sumir tanokat hoztak magukkal Palesztinába, ismereteket, melyek azután a héber hagyományok részévé váltak, s a héber írástudók ezeket fel is használták a Biblia könyveinek szerkesztésekor.
Bárhogyan is történt, megemlítek néhány párhuzamot a Biblia és a sumir irodalom között, melyek a sumir eredet kétségtelen jeleit hordozzák:
A világteremtés
„A sumirok ... szerint az ősi világtenger a teremtés előtt létezett már. A világegyetem a sumirok szerint egy egyesített égből és földből állott, ezeket e világtenger szülte valamiképpen, s itt a lég istene, Enlil választotta el az eget a földtől – a Biblia ruach-elohimja helyett.”
A teremtés eszközei
„A teremtés mind a Biblia, mind a sumir írók szerint kétféleképpen történt: Isten parancsára jött létre, s »kézi erővel« is lett alkotva. Mindkét esetben isteni tervezés előzte meg a teremtést, bár e szükségszerűség nincsen kihangsúlyozva.”
Paradicsom
„Az Éden kertjének s a bűnbeesés történetének még nem találták meg a sumir párhuzamát. Ennek ellenére számos Paradicsom-kép található, melyek összehasonlítás szempontjából fontosak, ezek között egy segítheti a Biblia teremtés történetének borda jelenetét (Mózes I. könyve 2:21–23) megmagyarázni. Sőt okunk van azt hinni, hogy az isteni Paradicsom gondolata a sumiroktól származik.” (lásd: 147–149. old.)
Az özönvíz
„Már régen felismert tény, hogy a Biblia és a sumir özönvíztörténeteknek számos és nyilvánvaló párhuzamai vannak. Említésre méltó az a tény is, hogy legalábbis egy mezopotámiai hagyomány szerint tíz özönvíz előtti uralkodó élt, valamennyi csodálatosan hosszú életet élt, s ezek igen emlékeztetnek a Bibliában említett özönvíz előtti pátriárkákra.”
Kain és Ábel történet alapgondolata
„A Biblia nyilvánvalóan rövidített Kain–Ábel-története nagy népszerűségnek örvendett a sumir írók és költők körében…” (lásd: 217–23 old.)
Bábel tornya és az emberiség szétszóródása
„Bábel tornyának története kétségtelenül azért született, hogy a mezopotámiai zigguratok létezését magyarázza meg. Ezek a már gyakran romban lévő hatalmas épületek a héberek számára az emberek bizonytalanság-érzéseivel s az ezzel összefüggő hatalomvággyal voltak kapcsolatosak, melyek általában megaláztatást és szenvedést vonnak maguk után. Éppen ezért nem túl valószínű, hogy ez a történet a sumiroknál is meglenne, akik számára a ziggurát az ég és föld, Isten és ember közötti kapocs szerepét töltötte be. Más szemszögből nézve az egynyelvű emberiség gondolatának, mikor »egy nyelvük és azonos szavaik« voltak, s mely boldog állapotot egy haragos istenség szüntetett meg, lehet egy aranykori párhuzama, mely az Enmerkar és Aratta földje sumir epikai történet része (lásd: 262–285 old.).
További párhuzamokat tárgyal még a könyv a következő címek alatt:
A Föld és szervezetei
Személyes Isten
Erkölcstan és erkölcsök
Isteni megtorlás és nemzeti összeomlás
A csapás alapgondolata
Szenvedés és megadás: A Jób-történet alapgondolata
Halál és az alvilág
