Daniel Alves játékát néztem főleg, mert már kezdtem magamnak bebeszélni, hogy ő a világ legjobb jobbhátvédje. Nem az. A readingi újonc férjjelölt mellett egyszer sem ment el, kétszer teljesen ártatlan helyzetben simán eladta a labdát, a legfeltűnőbb pedig az volt, amikor szépen lassan átvette, gondolkodott, hogy kinek is kellene passzolni, ám mire felemelte a fejét, már szerelték.

Ettől persze még lehet a posztja legjobbja.