kénytelen vagyok elkeseríteni; én még anno végeztem az egyetemen, ahol minden szak pedagógusképzés volt; nem mentem tanítani, mert a gyerekeket imádom, de, egy tanári kart, meg a szülői értekezletet nem tudotam elviselni; viszont, kénytelen voltam a pedagógosok által bukásra ítélteket korrepetálni; kedvenc esetem, amikor 2 hét állt rendelkezésemre, a gyerek mindent tudott, csak a nyelvszemléletet nem értette; 2 óra volt, amíg megértette, mire való a ragozási táblázat; pótvizsgán jelest ért el, utána az őt elvágó tanár a következő tanévben megkérdezte, nem akar-e ebből a tárgyból érettségizni; nélküle is akart, és, abba az országba ment egyetemre, amelyikből ez a kiváló tanerő megbuktatta; az én fejem re is nőtt, mert én még mindig nem jutottam el abba az országba; de, más nyelvből, és más tárgyból is, a tanar megdöbbent, és nem értett, miért is buktatta meg; na ennyit a pedagógosokról, csak kevés olyan hülye van, aki, ha pénzes, nem baráti körből kikerülő gyereket pénzért csak eljuttatottoda, ahová szeretett volna, és, ezektől valóban ko,oly óradíjat kért, viszont a többség baráti, munkatársi gyerekek voltak, szívességből; ma már szerencsér nincsenek ilyen baráti elkötelezettségeim, pénzért is csak a gyerek miatt vállaltam, de, a pedagógusok 30 %-a, aki a gyereket látja, 30 % a szülő alapjaán mér, a fideszes xarok a legnagyobb gyerekgyilkosok