az tény hogy nem tudta az egyik kéz mit csinál a másik, de azt gondolom, hogy sokaknak van az ugy, hogy halasztidik a mütét, ezért vagy azért, de akkor is ha rühelem azt, ami most folyik attól még ugy gondolom, hogy belátható idön belülre való halasztést azért át lehet vészelni.  Nekünk ugye kell kardiologiára járni a kicsivel. Tavaly novemberre kellett volna idöpontot adni, de megkérdezték tudunk-e várni februárig. A dokinő tiszteséges volt egyébként, mert tényleg ezer dolgot kérdezett a gyerekről és még én nyugtatgattam, hogy oké, majd megyünk ha lesz hely és idő. Egészen tuti, hogy ha picit is rinyálok beszoritja, de sztem természetes, hogy egy jó állapotban lévő nem komplikált szívbeteg gyereket joga van beelözni egy betegebbnek.  AMugy én az elmúlt 2 évben baromi sokat voltam a szegedi gyerekklinikán és én azt hiszem mielött bárki is kritizálja őket üljön végig a különbözö szinteken néhány rendelést. Nézze, amikor tolják a  sérült kicsiket, a lélegeztetön lévő kamaszokat, a  félkilos kicsiket, mütöből az intenzívre a gépen lévőket, no meg azt az eszmletlen pozt, ahogy géppel kézzel lélegeztetnek, miközben a másik tolja az inkubátort....Mi csak ültünk és néztük és örültünk a szerencsénknek.  S ennek ellenére abban az épületben  vizsgálattal, rtg-vel és ultrahanggal, tájékoztatással együtt nem töltöttünk 2 óránál többet. S azt is látom, amint jönnek a visszatérő betegek az intenzív elé és mindegyik gyereket néven szólitják a nővérek, betegek, pedig lehet, hogy 1 éve nem látták és mindegyikhez van egy kedves szava.